Herk Harvey filmje azt a pillanatot ragadja meg, amit Ambose Bierce Bagoly-folyója, amikor a lét átfordul a nemlétbe. A Lelkek karneválja a ’60-as évek egyik legszebb neogótikus halál-filmje, mely olyan nagy rendezõk munkáinak elõdje, mint Romero, Polanski, vagy éppen Cronenberg.

Az ifjú FBI tanoncot, Clarice Starlingot az FBI igazgatója, Jack Crawford hívatja magához. Crawford Starlingot azzal bízza meg, hogy töltessen ki egy tesztlapot Hannibal Lecterrel, az ismert kannibál sorozatgyilkossal. Az intézet igazgatója, Dr. Chilton már régóta feni a fogát Lecterre, de a doktort eddig még senkinek nem sikerült megtörni.

Point Reyes-ben a nukleáris katasztrófa után egy maroknyi ember, akiknek sikerült túlélniük a katasztrófát, igyekszik megõrizni emberi voltát, és egy új civilizációt felépíteni. Azonban ez mégsem olyan egyszerû, mivel a túlélésért harcok folynak, ember embernek lesz a farkasa, ráadásul az élelmiszerek és a technikai adottságok is szinte megszûntek létezni, vagy csak korlátozott az elérésük.

A The Innocents (Az ártatlanok) azon filmek sorát gyarapítja, melyekbõl igencsak elkelne egy hiánypótló DVD-kiadás a hazai piacon: tõlünk nyugatabbra a mûfaj klasszikusaként tartják számon, míg nálunk semmilyen formában nem került forgalomba.

Ray Bradbury 1920-ban született az Illinois állambeli Waukegan kisvárosban, mely sok történetének színtere. Tizenéves korától folyamatosan ír, több száz története jelent meg a korabeli pulp magazinokban. A több mint 30 kötete közül a legismertebb a Fahrenheit 451, a Marsbéli krónikák, A tetovált ember és a Gonosz lélek közeleg, de számos írását adaptálták színpadra és filmre is. (Agave)

Az After Dark, My Sweet a ’90-es évek neo-noir dömpingjének egyik elsõ, alig ismert darabjában sok tehetség egyesült, hogy méltó emléket állítson a bûnregények egyik legkiválóbb mesterének – az eredmény pedig egy felkavaróan keserû és cinikus remekmû, mely talán egyszer a történet gazdájához hasonlóan az õt megilletõ helyre kerül.

Miközben feltett szándékunk annak a bizonyítása, hogy a misztikum jelen van a világunkban, és a mûvészetek mindegyike valamilyen formában ebbõl táplálkozik, úgy tûnik, a Tinta-klub bemutatkozó novelláskötete, és ennek a nyolc fiatal szerzõnek a mûve kiindulási alapnak könyvelhetõ el.

Felejtsük is el gyorsan, ahogy Hopkins a rácsok mögött várja a csinos Starling ügynököt, hogy trükkös fejtörõkkel segítsen neki a nyomozásban (és persze saját menekülésében), mivel Harris bemutatkozó regénye jóval kegyetlenebb és a valósághoz sokkal közelebb álló történetet mesél el.

Még a sorozatgyilkosoknak is volt gyerekszobájuk. Azonban az, aki azt reméli, hogy Jonathan Liebesman filmjébõl kiderül, hogy milyen volt Thomas Hewitt mielõtt Bõrpofa becenéven a ’70-es évek generációjának a megtizedelésére adta a fejét, annak be kell érnie egy hétköznapi tini-horrorral.

A képregény-adaptációk egy részének sikerült eltalálnia a megfelelõ kvalitású megvalósítást: ilyen volt a Pókember-széria is. A múlt idõ használata, bármilyen szomorú is, indokolt, ugyanis az elõzõ rész óta eltelt két év, és az ez idõ alatt zsebbe gyömöszölt dollármilliók kellõen elvették az alkotógárda eszét.

Philip K. Dick legutóbb megjelent novelláskötetében 15 darab történet található, nagyrészt Dick alkotói korszakának korai és középsõ korszakából. Mindegyik novella egyszerre rémisztõ és szatirikus, akárcsak Dick többi mûve és regénye.

A Moravcsik-klinika romos és nyugtalan falai közé kocsizik be Brenner József, mintha Jonathan Harkerrel tartanánk Drakula ódon kastélyába. A kocsi megáll, és a film kezdetét veszi. Morbid, szadomazo eszközök és szerelem. Ördög és szimbolika.

Öt szót a könyvrõl, gyorsan: pörgõs, kegyetlen, átgondolt, karakterorientált, és… passz. Az ötödik szó kimaradt, mint ahogy SH könyvébõl is hiányzik valami. Ez pedig a lélek. De hogyan lehet e fontos adalék nélkül is teljesen élvezhetõ regényt írni? Kérdezzük meg magát a szerzõt, de talán az is elég, ha elolvassuk az életrajzát.

Hogy a film noir nem halott, arra számos, jobbnál jobb példát találhatunk a stílus uralkodását jelentõ ’40-es, ’50-es évek óta eltelt évtizedekben. Hollywood emblematikus fekete mozija nem egy igazi klasszikust szült, és voltaképp meg is változtatta a bûnügyi történetekrõl alkotott filmes felfogást – olyannyira, hogy hatása mind a mai napig érzõdik.

„A Mûvészet birtokba vétel, s egyszersmind a birtok okozta kétségbeesés.” Günter Brus Ez a film egy archetípus. A restaurált filmnoir találkozik az európai gótikkal. Az Angyalszív után máshogy készítettek thrillert, hiszen legalább olyan megkerülhetetlenné vált a saját stílusában, mint a Basic Instinct pár évvel késõbb. Az enigma megpecsételi a film szövetét, mely megfelelõ mesterséges megvilágítás [...]

Stephen King legújabb 2006-os könyve, a Mobil nem is olyan régen jelent meg a magyar könyvpiacon az Európa Könyvkiadó jóvoltából. Bár Stephen King a horrorirodalom jelenleg legelismertebb és legismertebb alkotója, sajnálatos módon ebben a mûvében is csak önismétlésbe bocsátkozik.

J. P. Keller több mint másfél évtizede bukkant fel elõször Mr. Block életében. A debütálást egy 1989-es, a Playboyban leközölt novella jelentette, melyben az akkori olvasók megismerhették a keveset beszélõ, de annál többet gondolkodó bérgyilkost.

A harmadik részéhez érkezett Fûrész-sorozat már bemutatásakor megtérítette a készítõk költségeit, így joggal várhatjuk el, hogy a film hatalmas siker legyen. Jigsaw azonban megváltozott, valami nem stimmel a véres próbatételeivel. De vajon a film rendben van?

A Zombie Flesh Eaters jelenti Lucio Fulci belépõjét az almûfajba. Olyan entrée ez, ami bár nem eszközöl változásokat a mûködõ sémákon, a meglévõket viszont egyszerûen, de okosan használja fel; így hoz létre egy, az eltelt évek alatt kultikussá nemesedett filmet.

Kevés olyan marhaság van, melyet Hollywood még ne vetett volna be egy filmben. És lám, itt a legújabb, talán a legnagyobb az eddigiek közül. Láthattunk már elromlott repülõgépet leszállni, terroristákkal megszállt gépet leszállni, de olyan még nem volt, hogy kígyók szálljanak meg egy személyszállító alkalmatosságot. Fõleg nem a levegõben!