KRITIKA: Idegenek a gettóban (District 9)

szerző: Zalán Márk | megjelent: 2009-10-17 13:10:00 | címkék: 2009, akció, cikk, film, horror, kritika, sci-fi | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Számtalan reklám, buszmegállókra kitett figyelmeztető plakátok, interaktív honlap, és a tengernyi hosszabb-rövidebb előzetes után végre a hazai közönség is találkozhat az év egyik legkülönlegesebb filmjével. A várakozás nem volt hiábavaló, hiszen a dél-afrikai Neill Blomkamp első nagyjátékfilmje még a jövő évi futball világbajnokság előtt szülőhazájára irányítja a figyelmet, és emlékeztet annak egyik legembertelenebb korszakára.

hirdetés

Sokak fülének kicsit szokatlan, talán még megmosolyogtató is lehet az a nemzeti és műfaji meghatározás, hogy dél-afrikai sci-fi, ám témáját tekintve sajnos cseppet sem nevezhetjük vidámnak. Mielőtt azonban belépnénk Johannesburg 9-es körzetébe, érdemes néhány szót ejteni a film ötletadójáról, Neill Blomkampról. A Dél-Afrikában született, ám Kanadában animációt és vizuális effekteket tanult rendező az egyetem elvégzése után csatlakozott az új-zélandi WETA stúdióhoz. A stúdió leghíresebb alapító tagjával, Peter Jacksonnal közösen, a Halo című játékprogram megfilmesítése volt az első közös tervük, ám a projekt pénzügyi okok miatt kudarcba fulladt. Ezért Blomkamp egy korábbi ötletét, pontosabban kis filmjét vette elő tarsolyából, és bővítette a műfajhoz képest kevés összegből egy nagyjátékfilm formájába.

Ez az előzmény egy hat és fél perces darab Alive in Joburg (2005) címmel, mely bemutatta Johannesburg kaotikus nemzeti és nyelvi sokszínűségét, illetve az ott élő társadalom minden rétegét. A társadalom problémáin kívül mindennek tetejébe még ott vannak az idegenek is, akiknek űrhajója hosszú évek óta mozdulatlanul áll a város felett, utasai pedig hajléktalanokként élnek a várostól elkülönített nyomornegyedben. Ezek a lények, bár emberi tulajdonságokkal és szükségletekkel vannak felruházva (két lábon járnak, áramra és vízre tartanak igényt), a velük szemben tanúsított bánásmód annál embertelenebb. Diszkriminálják, kitaszítják őket, a hadsereg állandó figyelme alatt állnak, és az összes lakos azt kívánja, hogy menjenek végre haza. Blomkamp rengeteg információt sűrített bele rövidfilmjébe, melyek némely ponton túlságosan is szerteágaznak, viszont a téma, amelyet megvizsgál, és ahogyan ábrázolja, kétségtelenül érdekes, izgalmas és egyértelműen folytatást kíván. Ebből született a District 9, melynek bemutatóját hatásos és ötletes reklámok (például piros karikával áthúzott idegen lény ábrák) előzték meg, melyek kellőképpen felcsigázták a közönség érdeklődését.

A District 9 története nagyjából ott folytatódik, ahol az Alive in Joburgben abbamaradt. A lakosok még mindig az idegenek távozását kívánják, és ez a nyomás idővel olyannyira erős hatást gyakorol az államra, hogy végül bevetik a vezető katonai fegyveres szervezetet (MNU), hogy – jogtalan eljárásokkal – költöztessék át az idegeneket, vagy ahogyan ők becézik a lényeket kinézetük alapján, a „rákokat” egy másik településre. Az akció élére a fiatal és lelkes kishivatalnokot, Wikus van de Merwét nevezik ki. Ám az események az ellenkező idegenek, és az erőszakoskodó emberek miatt egy pillanatig sem az előre megírt terv szerint haladnak. Wikust az akció során megfertőzi egy idegen vírus, és emiatt egy csapásra megfordul a történetben betöltött szerepe. Ő lesz az, akit mindenki el akar kapni az idegenektől kezdve a nigériai gengsztereken át a hadseregig, akiknek valódi céljai közben egyre nyilvánvalóbbá válnak. Wikusból üldözött, kulcsfontosságú, félig ember, félig idegen szökevény válik az egyre elmérgesedő konfliktusban.

Ha műfajilag kellene besorolni a filmet, bizony nem lehet egyértelműen a sci-fire szűkíteni a kört, hiszen bőven kapunk akciófilmes jeleneteket, szociológiai drámát, horrort, mindezt egy nagyjátékfilmbe sűrítve, melynek első harminc perce gyakorlatilag egy áldokumentumfilm, biztonsági kamerák képeivel, és híradók „élő” adásaival kiegészítve. A film az elejétől a végéig hihetetlen gyorsan pereg, egy percre sem vesz vissza a tempóból, de mégsem érezni túl gyorsnak. Blomkamp előző munkájához képest itt már sokkal biztosabb kézzel tartja egyben filmjét, ügyes dramaturgiai érzékkel emeli magasra a feszültség mércéjét és válogat a különféle módon rögzített képek között. A közeli, katonákra helyezett kamerák, és a folyamatos fegyverropogás érezteti, hogy eleinte egy játékot akart filmre vinni, de szerencsére nem ezek a pillanatok dominálnak a filmben. A főhőst, Wikust megformáló Sharlto Copleytől pedig remek alakítást láthatunk, akin nem mellesleg az átváltozásért felelős sminkesek és maszkosok olyan profi munkát végeztek, melyet David Cronenberg is megirigyelne.

A District 9-t könnyedén be lehetne illeszteni az utóbbi évek kézikamerás, dokumentumszerű filmjeinek táborába, de mégsem szabad vele megtenni, hiszen sokkal mélyebb tartalomról van szó, mint egy manapság közkedvelt technikai eljárásról. Az Ideglelés (1999), a Cloverfield (2008), vagy a Rec (2007) pusztán a kamera rángatásával (melyek semmit nem vonnak le értékükből) hoztak frissességet, és igyekeztek elhitetni, hogy a látottak valóságosak. Brian De Palma szintén erre törekedett legutóbbi filmjében, a Cenzúrázatlanulban (2007), de ő már odáig merészkedett, hogy az Internetet is bevonta a „közvetítésbe. Blomkamp filmje annyiban tér el amerikai kollégájától, hogy a szerkesztettség mellett neki nem a realitásra való törekvés a célja, hanem annak megkérdőjelezése, manipulálása. A néző számára a film elejét látván azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy hamis történetről van szó, mégis Blomkamp sikeresen, még némi iróniával is vegyítve ültette bele művébe ezen jeleneteket, utalva ezzel arra, hogy a bennünket érő mindennapi képáradat mennyire elferdíti a valóságot, főképp a médiának köszönhetően. Nem véletlenül emlegetik fel többször azt a hamis vádat a filmbéli nézőknek, miszerint Wikus idegenekkel létesített szexuális kapcsolatot.

Némi túlzással, de ezen a ponton sok hasonlóságot lehet felfedezni George A. Romero világképével, azonbelül is a legutóbbi, Holtak naplója (2007) című filmjének kapcsán. Nemcsak mert az idegenek úgy szedik szét darabokra a katonák vezérét, mint a zombik, hanem mert a kultikus amerikai rendező történetét is a filmen belül hozzák létre. Megvágják, hozzászólnak, reflektálva ezzel arra a tényre, hogy a valóságot és a fikciót ma már nagyon nehéz, szinte lehetetlen szétválasztani. Romero, az említett filmjében sem rejti véka alá éles társadalomkritikáját, ahogy Blomkamp sem tántorodik el valós problémák fikciós megjelenítésétől - történetének balszerencsés hősei, az idegenek, az emberek minden gyűlöletének és erőszakosságának szenvedői. Már nem a földönkívüliek irtják az emberiséget, hanem fordítva. Semmibe veszik őket, kísérleteznek velük. Blomkamp az elkülönített idegenek metaforájával egyértelműen a rasszizmusra, és az Apartheid-rendszer kegyetlenségeire hívja fel a figyelmet, amikor is több ezer fekete bőrű lakost zártak gettókba, illetve telepítettek ki a 6-os körzetből (ennek kifordítottja a 9-es körzet).

Sajnos a filmnek eme mélyebb üzenete nem biztos, hogy a közönség minden tagjához eljut, és sokaknak csak az akciójelenetek mennyisége marad meg, pedig már az előzetesek alapján nyilvánvaló volt, hogy mit akar közvetíteni.

Blomkamp nem egy felszínes, didaktikus kommerszfilmmel rukkolt elő, hanem egy jól felépített, fordulatokban gazdag tartalmas egésszel, mely az utóbbi évek egyik jelentős rasszizmus elleni filmje. Ígéretes indítás egy mindössze huszonkilenc éves rendezőtől, aki remélhetőleg a közeljövőben nem játékokat, hanem hasonló ötleteket fog a vászonra vinni.

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Darren Shan (81)
Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Ektomorf - Outcast

A magyar Ektomorf zenekar a tavalyi év végén új albummal jelentkezett. Míg elõzõ albumok, az Instinct sokak szerint kissé elhamarkodott volt, addig a 2006-os Outcast mindenért kárpótol. Az album az elejétõl a végéig egy kõkemény thrash-tribal metál album. | tovább...

Interjú a Tinta-Klub íróival

A Tinta-klub írói ugyanolyan emberek, mint mindenki más. Csak éppen egy olyan mûfajban alkotnak, mely nem különösen elfogadott hazánkban. A hamarosan megjelenõ bemutatkozó antológiájukról és magáról a misztikus irodalomról beszélgettünk a klub íróival. | tovább...

Richard Morgan: Törött angyalok (részlet)

Az Agave Könyvek szeptember 4-én jelenteti meg Richard Morgan: Törött angyalok címû regényét. Ebbõl az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok el most a regény elsõ fejezetét. | tovább...

Yrsa Sigurdardóttir - Az utolsó rítus

Yrsa Sigurdardóttir, izlandi írónő neve nem túl ismert hazánkban – még. Aki rajongója a krimi műfajának, esetleg annak gótikus, misztikus témájú vonala izgatóbb a számára, az nem fog csalódni. A szerző nem fogja vissza magát, tovább és tovább borzolja az idegeket, mélyebbre és még mélyebbre kalauzolja az Olvasót a rémületben, miközben egyre több kérdőjel kezd hemzsegni a történetben. Emellett kellemes humorral, vagy éppen drámai, családi életképekkel is megajándékoz minket. | tovább...

EFOTT2008. Szombat. Szerintünk.

Az ember azt várná egy már 33. alkalommal megrendezett fesztiváltól, hogy mindenegyes pont, legyen az koncert, étel vagy ital, vagy netán egészségügyi szükséglet, minden zökkenõmentesen menjen. Azonban az EFOTT-ot eddig minden évben új gárda, vagyis új emberek vitték végig – rosszabb esetben – egy számukra eleddig ismeretlen közegen és szituációknak egy végtelen halmazán. | tovább...

A kannibalizmus és követõi (2. rész) (+18)

(Szigorúan 18 éven felülieknek!) A kannibalizmus évezredek óta folytatott foglalatosság. Volt ki kényszerbõl, volt ki élvezetbõl kóstolta meg embertársa húsát, esetleg szerveit. Az embereket - de fõleg a médiát - mindig is érdekelte a téma, még ha nem is ez a tárgya hétköznapi csevegéseinknek. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)