KRITIKA: Roman Polanski - Rosemary gyermeke

szerző: Zalán Márk | megjelent: 2009-11-29 15:54:10 | címkék: 2009, film, horror, klasszikus, kritika | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Roman Polanski első amerikai filmje valódi klasszikusnak számít a horrorfilm történetében, aminek egyedi, már-már bizarr stílusát, alkotói jegyeit csak nagyon kevesen tudták követni – ráadásul jóval az Ómen- és az Ördögűző-széria előtt vászonra vitte a műfaj egyik különösen kedvelt tematikáját, a sátánizmust. Sajnos a köztudatban nemcsak a film, hanem az azt követő események is híressé váltak.

hirdetés

Az 1968-as év egyaránt jelentősnek bizonyult a filmtörténet és Roman Polanski számára is. Ebben az évben mutattak be olyan remekműveket, mint a 2001: Űrodüsszeia, a Volt egyszer egy vadnyugat, a Fényes szelek, vagy az Élőhalottak éjszakája, és ugyanekkor került mozikba Polanski alkotása is. A lengyel rendező hazai (Kés a vízben) és angliai (Iszonyat, Vámpírok bálja) sikerei után érkezett a tengeren túlra, ahol már ünnepelt sztárként kezelték, és akinek a sajtó minden lépését figyelemmel kísérte.

Polanski ötödik nagyjátékfilmje egyben első adaptációja is Ira Leving azonos című regényének. A rendező egy éjszaka alatt elolvasta a művet, mely rögtön elnyerte tetszését, hiszen tökéletesen illeszkedett a lassan építkező, egyszemélyes, zárt terekben játszódó stílusához, melyet az Iszonyattal kezdett, A bérlővel kerekített ún. lakás-trilógiává, és amihez A zongoristában is visszatért.

A film erőssége nemcsak abban a Polanski filmekre jellemző megoldásban rejlik, hogy egy teljesen hétköznapi szituációból kerekít váratlan, rémisztő végkifejletet, hanem azzal az aprólékos és következetes felépítéssel is, mellyel a főhősnőt az őrületbe nézőjét pedig az elviselhetetlen nyugtalanság állapotába viszi.

A kiinduló történet nagyon egyszerű. A felhőtlen boldogságban úszó főszereplő pár új lakásba költözik, vidámak, reményekkel gazdagok, ám idővel kizárólag a címszereplő Rosemary kerül a középpontba, aki a falakon átszűrődő apró zajokra lesz figyelmes. Szomszédjai bosszantóan rámenősek, megjegyzéseket tesznek a pápára, és különböző furcsa gyógyszereket adnak neki főleg azután, hogy egy rejtélyes álmot követően teherbe esik. Az izgatott várakozás helyett Rosemaryre csak szenvedés vár, mindenki ellene fordul, otthon akarják tartani, miközben ő maga egyre kiszolgáltatottabbá, gyengébbé és törékenyebbé válik lelkileg és külsőleg (haját rövidebbre vágatja, bőre falfehér lesz).

Polanski alkotását a mai gyors, főleg hatásvadász, szándékosan „ijesztgetős” horrorfilmekhez hozzászokott nézők talán túl lassúnak, eseménytelennek látnák, és nem értenék, hogy miért tartozik a műfaj kivételes darabjaihoz. Pedig a Rosemary gyermeke ízig-vérig horrorfilm, csak nem a tipikus fajtából. Polanski filmjének rémületkeltő értékét, nem az adja, hogy nézőjét minél jobban kiugrassza a székéből, hanem hogy olyan pszichológiai nyomást és lelki terrort gyakoroljon főhősnőjének szemszögén keresztül, mely egy idő elteltével szinte elviselhetetlenné válik. Jól tükrözi mindezt a film íve, amely nem úgy halad előre, mint egy hullámvasút, tehát az egyik pillanatban pattanásig viszi a feszültséget, majd lecsendesül, megpihen, aztán újra elindul, hanem végig halad egy mindennapi szituációból egyenesen a megbomlott, szétesett elme felé, miközben egyszer sem tart szünetet, hanem végig magas szinten tartja a félelmet. Nem szándékolt hatásokkal, hanem atmoszférateremtéssel kelt szorongást, mely méltán vetíti előre a hetvenes évek horrorjainak domináns struktúráját.

A Rosemary gyermeke esetében a hangulatkeltés különösen fontos. Ehhez Rosemary gyermeke. Mia Farrow.

elsősorban a belső terek fullasztó légköre járul hozzá, mely cseppet sem számít újdonságnak a rendező életművében. Mindezt tetézik egyre zavarosabb képei, Rosemary ijesztő kinézete, melyek fokozódó őrületét hivatottak kifejezni. Másodsorban Polanski roppant ügyesen váltogat egy szimpla mesetörténet és a horror között. A film első jelenetében a helyszínhez közeledünk, melynek bölcsődalra hasonlító felvezető énekét a főszerepet játszó Mia Farrow dúdolja, előrevetítve ezzel gyermeke születését, és megalapozva a meseszerűséget. Végül az eleinte szokatlannak ható, ám egyáltalán nem meglepő befejezés után ugyanazzal a dallal távolodunk a helyszíntől, keretbe foglalva és lezárva ezzel Rosemary meséjét.

A filmmel kapcsolatban azonban nem elég csak a kidolgozottságot kiemelni, hanem érdemes megemlíteni a házaspárt alakító Mia Farrow-t, akinek karaktere és tekintete szinte eggyé vált Rosemary-vel. A férj szerepében pedig John Cassavetest láthatjuk, aki nem mellesleg az amerikai független filmezés egyik úttörő alakja volt. Érdekességnek számítanak még olyan színészek apró jelenetei is, mint Tony Curtis (akivel Rosemary telefonon beszélget, így csak a hangját lehet hallani), vagy az orvos szerepében feltűnő Charles Grodin. Fontos szerepet tölt be a helyszín is, a Dakota-ház, mely egy létező épület New York belvárosában, és sokan elátkozottnak tartják, főleg 1980 óta, amikor is annak kapujában lelőtték John Lennont.

A Rosemary gyermekével Polanski karrierje csúcsára ért, bármennyire is fanyalogtak azok a kritikusok, akik előző filmjeit tartották többre. Boldog, harmonikus életet élt Los Angelesben, de a csapások őt sem kerülték el, hiszen alig egy évvel a bemutató után az őrült tömeggyilkos Charles Manson és bandája brutálisan lemészárolta várandós feleségét, Sharon Tate-et, valamint barátait. Polanski összeroppant, és filmjeit, valamint a nőkhöz való viszonyait legalább két évtizedre meghatározta a tragikus esemény. Nem véletlen, hogy következő, talán legvéresebb filmjében Shakespeare egyik legkegyetlenebb drámáját, a Macbeth-et vitte vászonra.

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Darren Shan (81)
Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Laurell K. Hamilton: A Harlekin (részlet)

A Könyvhét napján jelenteti meg az Agave Könyvek Laurell K. Hamilton A Harlekin című könyvét. A kiadó jóvoltából olvashatjátok el most a regény első fejezetét. | tovább...

A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse

Tenger, szerelem és kaland. A kalózos filmek újra meg akarják hódítani a mozikat. A Walt Disney hatalmas befektetése újból szeli a habokat, a vitorlákat felhúzták és a hajó kikötött a dokkból. Elõl csak a végtelen kékség és a megannyi izgalmas kaland. | tovább...

Kondor Vilmos: Budapest noir

Kondor Vilmos fordulatos története a fasizálódó Magyarország feszültségtõl vibráló korszakában játszódik. Az olvasó betekinthet a harmincas évek fényûzéseibe, ahol a zûrös politikai ügyek mellett még valami nem stimmel. Szembesülhet a nyomorral, ahol pár pengõért bármire képesek az emberek. És megismerhet egy férfit, aki dacolva a bürokráciával, a kétes bûnszervezetekkel, igyekszik megoldani egy zsidó lány halálának rejtélyét. Ám ez a tragédia egyedül csak õt izgatja. | tovább...

Ambrose Bierce (1842-1913)

„Keserû Bierce” mûveiben cinizmusa, pesszimizmusa és embergyûlölete fontos szerepet játszik. Õ volt az elsõ olyan szerzõ, aki a horrort pszichológiai megvilágításba helyezi; mûveit sötét humor hatja át, máskor pedig gótikus fikció. | tovább...

Tim Burton: Majmok bolygója

A kritikusok szerint Tim Burton kötelezõ feladatként bánt Pierre Boulle azonos címû történetével, mikor 2001-ben a 20th Century Fox stúdió égisze alatt elkészítette filmjét. Burton kijelentette: filmje sem remake-je, sem folytatása az 1968-as sztorinak. Ez igaz is, hiszen ez a film közelebb áll az eredeti mûhöz, a regényhez, mint az anno elkészített több részes mozifilm, mely meglehetõsen szabadon kezelte az írott alkotást. Inkább csak ihletet merített belõle. | tovább...

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása (részlet)

Az Agave Könyvek jövő csütörtökön (okt. 15) jelenteti meg Laurell K. Hamilton Merry Gentry-sorozatának következő darabját, Az éjfél simogatása címmel. A megjelenő regénynek az első fejezetét olvashatjátok lentebb a kiadó jóvoltából. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)