Surveillance

Lynch újra akcióban. Noha most nem David személyesen ült a direktori székbe, hanem szeme fényét Jennifert ültette oda, ő maga megelégedett az executive produceri pálcával. Azért a film mégis Lynch-es kifordultságú.

A film főcíme alatt egy kettősgyilkosságot láthatunk, ami a mozi végén nyer értelmet. Váltás következik, majd Amerika egy kisvárosában találjuk magunkat. FBI ügynökök érkeznek, hogy a helyi szerveket segítsék, és felülvizsgálatot folytassanak egy szörnyű, számos áldozatot követelő tragédia kapcsán. Twin Peaks magányos Cooper ügynöke helyett itt mindjárt két nyomozót is kapunk Julia Ormond és Bill Pullman személyében. Ők el is kezdik vallatni a tanukat, így visszapillantások során nyerünk betekintést az országúton megesett szörnyűségekbe, azok szereplőinek utolsó órájába.

Bill Pullman már nem először szerepel Lynch műben ‑ a Lost Highway-ben már láthattuk. A szerep előnyére válik, több arcát jeleníti meg a karakternek, nem kárhoztatják Függetlenség napja-szerű konstans színészkedésre. Julia Ormond az Inland Empire-ban szerepelt, így ő is tudhatta, hogy mire számítson. Michael Ironside nyúlfarknyira vágott szerepe viszont bántott, ismerjük a kvalitásait, neki több járt volna.

A film alatt meggyőződhetünk, hogy gyakorlatilag az összes karakter romlott. A Surveillance-ban nincsenek makulátlan hősök, sőt semmilyenek. Ahogy előrehaladunk a cselekményben, rendőrség biztonsági kamerái és a flashbackek megsárgult jelenetei közt, belesüppedünk a bűnös történetbe. A zenét nélkülöző, távoli morajszerű aláfestő zaj elkábít kissé, bebizonyítva, hogy a Lynch-lány megfelelően eltanulta a hangulatkeltés és feszültségteremtés alapfogásait a kedves papától.

A mozi végén a csattanó ugyan nem nyeri majd el az évszázad befejezését, de mindenképpen kellő pofonnal ébreszt fel a sajátos aurájú másfél órából, ahol a gyilkosok fesztelenül flangálnak, a túlélők pedig könny nélkül viselik szeretteik elvesztését.

KOMMENTEK