Tim Burton: Majmok bolygója
szerző: Garzó László | megjelent: 2008-06-12 18:30:50 | címkék: adaptáció, cikk, film, sci-fi | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners
A kritikusok szerint Tim Burton kötelezõ feladatként bánt Pierre Boulle azonos címû történetével, mikor 2001-ben a 20th Century Fox stúdió égisze alatt elkészítette filmjét. Burton kijelentette: filmje sem remake-je, sem folytatása az 1968-as sztorinak. Ez igaz is, hiszen ez a film közelebb áll az eredeti mûhöz, a regényhez, mint az anno elkészített több részes mozifilm, mely meglehetõsen szabadon kezelte az írott alkotást. Inkább csak ihletet merített belõle.
2029-ben az Oberon ûrállomáson majmokkal kísérletet végeznek, azonban egy idõvihar zavarja meg a kedélyes állapotot. Leo Davidson kapitányra (Mark Wahlberg) vár a feladat, hogy utánajárjon az esetnek. Hamarosan azonban egy különös bolygón találja magát, ahol az embereket állatokként tartják a felsõbbrendû majmok. A kulcsfigura maga Thade tábornok (Tim Roth), aki a majomtársadalom politikájának meghatározó alakja. Davidson lázadást szít, s miközben saját múltjának titkára bukkan, nem kisebb vállalkozást visz véghez, mint átformálja a bolygó történelmét, s felszabadítja a rabszolgasorba taszított embereket.
A kritikusok nem voltak elragadtatva. Ami érthetõ is abból a szempontból nézve, hogy a film mondanivalója mára meglehetõsen sablonossá vált. A film ugyanis nem szól másról, mint a fajok egyenjogúságáról, a népek és a nemzetiségek közötti „béke és egyenlõség” eszményi allegóriájáról. A majomtársadalom karakterei, akik egy az egyben azonosíthatók emberi társadalmunk figuráival (a katonai diktátor, az embervédõ, a demokrata és az elvakult vallási vezetõ), úgy tûnik, nem csak majombolygón léteznek. Vagyis a történet nagyon is emberi szálakat pendít: a majomtársadalom egy az egyben tükörképe lenne az emberinek? Talán az írónak pontosan ez volt a szándéka, hogy
görbe tükröt tartson elénk?
A kulcsfigura majom, a katonai diktátor Thade tábornok Burton filmjében olyannyira életszerû lett (köszönhetõen Tim Roth alakításának is természetesen), hogy a karakter által viselt maszk mintha nem is létezne. Mintha egy bizarr, csöndre kárhoztatott utalás is lenne abban, hogy éppen egy majmok uralta világban játszódik történetünk. A hatalomhoz való ragaszkodás, az igazság makacs tagadása, a vallási tabuk és történetek fényében már-már szívünkhöz közel álló a történet. Most azonban egy kultúra léte áll vagy bukik az igazságon. Mely, ez esetben – hûen az emberi igazságérzethez – elbukik. Mert az igazság rendszerint elõbb-utóbb mindig kiderül. Amit félve titkolnak az napvilágot lát, még ha arra évszázadokat is kell várni. Mert Thade haldokló apja elmondja CALIMA-ról a titkot. Az eredet titkát, mely minket, embereket is folyton gondolkodásra képes sarkallni. Talán jó volna, ha a filmek ezen, cukormázasnak ható kliséje érvényesülne a mindennapokban is. Így aztán a fõhõs megdicsõülten hagyja el a színpadot az utolsó elõtti jelenetben.
Mark Wahlberg remekül formálja meg Leo Davidson karakterét. Õ az a mindig kicsit szomorkás tekintetû, ugyanakkor messiásként ünnepelt hõs. Már-már szerelmi szál fonódik közte és a majomlány, Ari között. A korábbi feldolgozásban egyesek botrányosnak nevezték a csóknak éppen nem mondható „puszit” – ez jellemzõ volt a 60-70-es évek prüdériától és polgárjogi mozgalmaktól viharvert Amerikájára. A Tim Burton-féle rendezésbe ismételten bekerült ez a csók. Mivel minden emberi szálon fut, ezen már meg sem lepõdünk (?!). Bár kérdéses, hogy vajon én beleszeretnék-e egy
beszélõ macskába? A dolog hihetõsége ugyanis ezen áll vagy bukik. Elhihetõ-e az, hogy a lenézett és állatoknak tartott embereket egyszer csak megcsókolja a felsõbbrendû faj. Az emberjogi aktivista majomlány hisz az egyenjogúságban, így számára ez nem kérdés. Meglehet, hogy nem is az embernek szól a csók (hisz’ egy majom szemszögébõl ugyan mi szép van egy szõrtelen férfin), hanem az általa képviselt eszmének. A küzdelem, a hõsiesség és a láng, amely ott ég benne. Kettõjük viszonya jelképezi a boldogabb kor ideáját.
Az 1968-as több részes sztori még a sci-fi fénykorában született. Azóta sok minden változott, maga a mûfaj is, és a felvetendõ kérdések is. Burtont számos kritika érte, hogy a film erõtlenre sikeredett. Inkább akcióról és látványról szól. Burton egyébként mindig igényes, de most ez valahogy elmaradt. A ’68-as feldolgozás, noha nem követte a könyvet, mégis igen eredetinek tekinthetõ. Visszanézve korrajz az adott idõszakról, a hidegháború és a polgárjogi mozgalmaktól átitatott idõszak üzenetének hordozója. Pusztulástól való félelem koncentrálódik benne. Mára, amikor az új feldolgozás született (2001), mindez a múlté lett. A dicséret igazából a maszkmestereket illeti, akik tetszetõsre formálták a majom szereplõket. Az egyéb számítógépes trükkök semmi újat nem hoznak. Összegzésként elmondható, hogy a film egy átlagos sci-fi feldolgozás, inkább több akció és látvány, mint eredeti gondolat.
A film címe: Majmok bolygója Eredeti cím: Planet of the Apes Készült: 2001 Rendezte: Tim Burton Producer: Richard D. Zanuck Forgatókönyv: William Broyles Jr., Lawrence Konner, Mark Rosenthal Pierre Boulle regénye alapján Fényképezte: Philippe Rousselot Zene: Danny Elfman Vágó: Chris Lebenzon, Joel Negron Fõszereplõk: Mark Wahlberg, Tim Roth, Helena Bonham Carter, Michael Clarke Duncan, Paul Giamatti, Kris Kristofferson
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!