A kannibalizmus és követõi (2. rész) (+18)

(Szigorúan 18 éven felülieknek!) A kannibalizmus évezredek óta folytatott foglalatosság. Volt ki kényszerbõl, volt ki élvezetbõl kóstolta meg embertársa húsát, esetleg szerveit. Az embereket - de fõleg a médiát - mindig is érdekelte a téma, még ha nem is ez a tárgya hétköznapi csevegéseinknek.

Issei Sagawa: „Az õ kezét használtam a maszturbáláshoz, izgatóak voltak az ujjai. Miután végeztem, megpróbáltam leharapni az ujjait. Nem sikerült, csalódott voltam. Mûanyag zsákokba tettem a lábait és a kezeit. Aztán az arcát néztem, olyan csendes volt. Kicsi orra volt, és szép szája. Míg életben volt, szívesen beleharaptam volna, és most kielégíthettem ezt a vágyamat is. Nagyon könnyû volt leharapni az orrát. Nem volt túl jó íze. Levágtam a szájából is egy darabot, de nehéz volt megrágni. Úgy döntöttem, késõbbre hagyom és megsütöm. Addig betettem a hûtõbe. A nyelvét is kivágtam. Megnéztem magam a tükörben. A nyelve az enyémhez ért. Megpróbáltam megenni a szemeit is. Nehéz volt beleszúrni, pedig ez volt az arca legpuhább része…”

Issei Sagawa alacsony volt és nõies jegyeket mutatott magán. Finom modorú és intelligens embernek tartották. A tokiói Wako Egyetem hallgatója volt a 70-es évek végén. A lányok egyáltalán nem tartották vonzó férfinak, mégis intellektuális képességei okán élvezhette a társaságukat. Rajongott a magas, fehérbõrû nõkért. Amikor találkozott egy tanárnõvel, aki német nyelvet oktatott az egyetemen, fantáziája immár testet öltött. Ám egészséges társaitól eltérõen Sagawa nem egészen úgy képzelte a nagy õ iránti epekedést ‑ mondhatni felfalta szemeivel a fräuleint.

Egy nyári éjen tettre szánta el magát a fiatalember. Belopózott vágyának tárgyához, aki meztelenül feküdt ágyán. Ettõl jobban beizgult, és elhatározta, hogy végez vele. Csakhogy üres kézzel jött, és csak egy esernyõt talált hirtelen, amivel kezdhetett valamit. Mindenesetre érdekes látvány lehetett, mert a lány felriadt. Emberünk beijedt, fegyverét eldobta és elszaladt, ám a kudarc nem tántorította el egy leendõ beteljesüléstõl. Elhatározta, hogy egy csinos fehér nõt meg fog enni.

Tanulmányait 1981-ben, Párizsban folytatta. Az egyetemen találkozott egy gyönyörû északi típusú hölggyel, Renee Hartwelttel. Issei azonnal szerelembe esett. Elhatározta, õ lesz a fõfogás az asztalán hamarosan. Viszont most okosabban cselekedett. Tudta, hogy csak úgy kerülhet közel a lányhoz, ha elnyeri bizalmát, ami nem is volt nehéz, mivel briliáns elmével dicsekedhetett: kisdoktoriját francia irodalomból írta és 3 nyelven beszélt. Éjjel-nappal Renee járt a fejében. Elhívta táncolni, kiállításokra és koncertekre vitte. A lány többször megfordult Sagawa lakásán, ahol hosszasan beszélgettek legkülönfélébb témákról.

Renee utolsó napján szintén meglátogatta barátját, aki megkérte, hogy tartson neki felolvasást, és közben a hangját is rögzítené. Azt persze elfelejtette elmondani, hogy egy 22-es kaliberû fegyver is fogja várni.

A vendég kapott teát, whiskeyt, és mikor már hatott az ital, jött a szerelmi vallomás. Mondanom sem kell, hogy emberünk nem járt sikerrel, Renee nem táplált semmiféle szexuális vonzalmat barátja iránt. Miután túlestek ezen a kellemetlen eseményen, kezdetét vette az elõadás. A lányt székbe ültette, kezébe adta a verses kötetet, elindította a magnót, majd mögé állt és nyakon lõtte.

Sagawa rögvest nekilátott a kóstolónak. Az orrából és egyik mellbimbójából csípett le egy darabkát. A fenekébe is beleharapott, de kés nélkül nem boldogult, ezért segítségül hívott egyet. A többi részt feldarabolta, majd a hûtõbe rakta, egy kis részét pedig mustáros szószban pácolva kisütötte. Ebéd után közösült a megcsonkított holttesttel. Este maga mellé fektette és együtt tértek nyugovóra. Mivel még nem bûzlött a tetem, ezért másnap is falatozott belõle, majd miután megjelentek az elsõ legyek, úgy döntött, ideje megszabadulni szerelmétõl.

Sagawa egy parkba rejtette el a tetemet, ám mivel pánikroham tört rá, csak ledobta a táskát és elfutott. Rövidre rá már gyülekeztek az emberek a csomag körül. Két napra rá ajtaján kopogtatott a rendõrség. Nem tanúsított semmiféle ellenállást.

A törvényszéki szakértõk elmebetegnek nyilvánították, így egy pszichiátriai otthonba került. Több japán és európai értelmiségivel állt levelezésben, közben pedig a kannibalizmusról folytatott kutatásokat. Kissé csalódott volt, amikor megtapasztalta, hogy esete nem is olyan egyedi, sok más hasonló gyilkosról számolt már be a kriminalisztika.

Sagawa 3 évet töltött a francia elmegyógyintézetben, majd tehetõs és befolyásos apja, Akira Sagawa elintézte, hogy egy japán intézménybe szállítsák át. Ott újra megvizsgálták, és kijelentették, hogy ítélõképességét tekintve teljesen egészséges. 15 hónap után ismét társadalmunk szabad polgára lett.

Édesapja elintézte, hogy ne vonják büntetõjogilag felelõsségre, és hamarosan médiasztárrá vált. Fogadta az újságírókat, TV mûsorokban szerepelt, könyveket írt rémtettérõl. Képregényt készítettek személyérõl, valamint a Rolling Stones dalt is írt róla Too Much Blood címmel. Íróként rendszeresen publikál, festõként is több alkalommal kiállít, és honlapját is gyakran frissíti (állítólag, de nekem még nem volt szerencsém az oldalhoz).

Armin Meiwes: „Intelligens, normális ember benyomását keltette, eltekintve attól a kérésétõl, hogy daraboljam fel. Amikor kérte, hogy vágjam le a péniszét, elõször nem akartam megtenni, de õ ragaszkodott hozzá. Tíz óra hosszat beszélgettünk, majd sok nyugtatót, altatót vett be. Hajnali négykor aztán megtettem. Egy asztalra fektettem, még egyszer megcsókoltam, imádkoztam, majd agyonszúrtam.”

Kannibálunk története egy hirdetés feladásával kezdõdött, melyben leírta, hogy meg szeretne enni valakit. Állítólag több százan jelentkeztek, kikbõl kiválasztott egyet chates beszélgetéseik után.

Részlet a beszélgetésbõl:

áldozat: Mit fogsz tenni az agyammal?

kannibál: Kihagyom, nem akarom széthasítani a koponyád.

áldozat: Jobbat tudok, égesd el, leginkább egy temetõben; senki sem figyelgeti a koponyákat ott.

kannibál: Van egy aranyos kis temetõnk itt.

áldozat: Használhatnád hamutartóként. (mármint a koponyát – a szerk.)

…

kannibál: Remélem, komolyan gondolod, mert én nagyon akarom. A mellbimbóim a gyomrod felé tekintenek.

áldozat: Dohányzol?

kannibál: Igen, de a fogaim még mindig szép fehérek.

áldozat: Az jó, én is dohányzom. Remélem, szereted a füstölt húst.

kannibál: Csak hozd el magad reggelire.

A gyilkosság Armin rothenburgi otthonában történt meg. Áldozatunk megkérte, hogy vágja le a péniszét, melyet a kannibál örömmel teljesített, és együtt el is fogyasztották. Ezután az önfeláldozó zsákmány sok nyugtatót kapott, majd vártak, amíg elalszik, és jött a véres darabolás. A történet egésze videóra lett rögzítve, hogy késõbb minden pillanatot újra végig lehessen tanulmányozni.

A vérszomj õt sem egyik pillanatról a másikra öntötte el. Mindig is szeretett volna egy kistestvért, sokat fantáziált arról, ahogy a kisöcsikét megenné, és így részévé válna. Az iskolában is sokat fantáziált osztálytársai elfogyasztásáról.

A vádlott nyolc és fél év börtönbüntetést kapott, amelybõl azonban az elítélt, a kedvezmények esetén, négy és fél év múlva szabadulhat. Joachim Mütze tanácsvezetõ bíró azzal indokolta az enyhe ítéletet, hogy a bizonyítékok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, nem gyilkosság történt, csupán „emberölés”.

A történtekrõl késõbb film készült Rohtenburg címmel, mely alkotást - mivel sérti Meiwes jogait (a sztori hû a valóságban megtörténtekhez) - Németországban nem vetíthették le.

AJÁNLOTT OLDALAK

Crime Library

zsaru.hu

Frances Farmers Revenge

Serial Killer Hit List

sorozatgyilkosok.fw.hu

KOMMENTEK