Arthur C. Clarke és az Ûrodüsszeia

szerző: Garzó László | megjelent: 2008-04-07 12:29:52 | címkék: | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

90 éves korában elhunyt a sci-fi egyik nagy alakja. Több mint száz könyvet írt. Ezek közül talán a legismertebb a 2001: Ûrodüsszeia, melyet 1968-ban Kubrick filmre vitt, s meghozta számára az igazi sikert. A késõbb 4 elbeszélésbõl összeálló „univerzum” elsõ darabját, a 2001-et 1948-ban egy BBC pályázatra írta. Ezt követõen született meg a Második, Harmadik, és Végsõ ûrodüsszeia.

hirdetés

Az elsõ rész igen szûkszavú, s a homályban hagy minket. Igazából érteni a dolgokat, vagy összeállni az eseményeket csak a további részek fényében látjuk. Röviden mégis arról van szó, hogy az emberiség egyedül van-e az Univerzumban. Ha nem, vajon kik lehetnek a társaink az értelemben, s milyen szándékúak? Erre keresi a válaszokat Clarke. Meglátása szerint nem vagyunk egyedül, s ennek jelét is adják az idegenek. 4 millió évvel ezelõtt ugyanis egy monolitot (TMA-0) hagynak a Földön, mely hatást gyakorol az australopithecusok intelligenciájára. Ennek eredményeként születik meg a homo sapiens. Ez igen érdekes felvetés részérõl. Vajon hogyan tudna egy kõdarab hatást gyakorolni a fejlõdésre? Késõbb kiderül, hogy nem ez az egyetlen monolit, a TMA-1 a Holdon van, hogy jelezze az idegenek (elsõszülöttek) számára, ha az emberiség elhagyta már a Földet, illetve a Jupiter körüli pályán is van egy monolit (TMA-2). Ezekrõl a monolitokról késõbb kiderül, hogy igen összetett szerkezetek. Egyfajta csillagkapuk.

Az emberiség 2000-ben felfedezi a Holdon a monolitot, mely a felszínét érõ napfény hatására rádióüzenetet küld a Jupiter körül keringõnek. (Itt kívánom megjegyezni, hogy ellentmondás van, ugyanis az elsõ rész a Szaturnuszhoz helyezi a monolitot, a film ellenben a Jupiterhez, köszönhetõen a Voyager missziónak. A késõbbi folytatásokban azonban maga Clarke is a Jupitert választja.) Ezután indul a Discovery, hogy megkeresse a monolitot. A helyzetet HAL 9000, a mesterséges intelligencia bonyolítja, aki fellázad, s elpusztítani igyekszik a legénységet.

Visszatekintve Clarke igen merész jóslatokba bonyolódott, hiszen már 2001-re olyan ûrhajózási technikát jósol, mely - mint tudjuk - nem valósult meg. A feltételek ugyan adottak, s talán ebbõl indult ki, de a politikai akarat és a hidegháború vége megváltoztatta a dolgokat. Ezzel õ sem számolhatott.

A novella igen szuggesztív hatást gyakorol olvasójára. Ugyanígy a belõle készült film, mely több mint két órás, miközben párbeszéd talán ha 25 perc van benne, már akkor sokat mondunk. A könyv is ilyen érzéseket kelt bennünk. Az ember magára hagyatottságának és sebezhetõségének tragikuma érzõdik ki belõle. A kiszolgáltatottság a misszió folyamán egyre nõ, mely a monolit-csillagkapuba való belépéssel teljesedik ki. Az utazás és az átalakulás csillaggyermekké testesíti meg emberi félelmeinket és vágyainkat. Az öröklét és a felsõbbrendûség érzése ez, mely kiragad a halál, az elmúlás törvénye alól, és megszünteti az ember esendõ és gyenge mivoltát. Ugyanakkor nem derül ki (legalábbis számomra), hogy miért történik ez az átalakulás. Vajon öncélú, vagy megtervezett dolog? Ezekre a kérdésekre csak a további részekben kapunk választ.

A 2001 számos tekintetben a homályban hagy minket. Nagyon keveset tudunk meg az

idegenek tervérõl, cselekedeteik mozgatórugójáról. Talán Clarke maga sem számított jelentõsebb sikerre, így kidolgozatlanul (vagy ha jobban tetszik: nyitva) hagyott számos kérdést.

A mû olvasásakor nosztalgiát érzünk, hiszen Clarke nem a távoli jövõbe helyezte a cselekményt. Még õ maga is megérte saját jóslatának kudarcát. Persze ez semmit sem von le a mû értékébõl, hisz nem feledhetjük, hogy szépirodalmi mûrõl van szó, s nem tudományos értekezésrõl, attól függetlenül, hogy Clarke-nak a tudományos munkája is kiemelkedõ jelentõségû. A 2001 megírásakor, a Voyager missziók elõtt nagyon keveset tudtunk a Jupiter vagy a Szaturnusz világáról, ahol a könyv, illetve a film játszódik. Azonban a film és az írott mû mára már olyannyira összefonódott, hogy én sem kívánom a kettõt elválasztani, annál is inkább, mivel hatással volt a kettõ egymásra. Kubrick és Clarke szorosan együttmûködött. Ennek jele az a zavaró dolog, hogy míg az elsõ rész a Szaturnusznál játszódik, a késõbbiekben (a film hatására is) áttevõdik a Jupiterhez a cselekmény. (Ahogy ezt korábban említettem.) Az 1968-as filmben az eredeti ûrszonda-felvételeket használtak fel. Clarke megjósolta azt is, hogy még a 20. században ember lép a Holdra, s bár maga sem gondolta volna, ez mégis megvalósult. Sajnos ezt követõen a folyamat meg is torpant. Ismereteink persze jelentõsen bõvültek az ûrszondáknak és ûrteleszkópoknak hála, de Clarke igazi álmaitól messze járunk még.

A 2001-beli jellemek meglehetõsen kidolgozatlanok. Nem látunk rá a szereplõk lelkivilágára. Bowman jellemérõl sem tudunk meg sokat. A párbeszédek csak a küldetéshez kapcsolódnak. Inkább a cselekményen és a folyamaton van a hangsúly, a történet elõrehaladásán. A középpontban a monolitok vannak, e köré szervezõdik minden. S az eszmefuttatás végsõ célja nem más, mint a csillagkapu felnyílása és Dave Bowman különös utazása, mely során újjászületik mint csillaggyermek. Ez az utazás téren és idõn át tart. Ugyanakkor a leírások részletesek és vizuálisak. A párbeszédekhez viszonyítva hangsúlyosabbak, és terjedelemben is meghaladják azokat.

Összegzésként mindenképp elmondható, hogy a 2001 érdekes felvetés, és a válaszai is azok. Bár csonkának érzõdik, számos kérdés vetõdik fel bennünk. Ennek ellenére a mû sajátos hangulata egy máshoz nem fogható élményt ad. Ugyan ez elmondható a filmrõl is, mely elsõsorban a látvánnyal operál. Tagadhatatlan, hogy a sci-fi örök klasszikusai közt méltó helyet foglal el.

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Darren Shan (81)
Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Stephen King - A holtsáv

Köztudott, hogy az ember szereti a másikat lealacsonyítani. Ezt teszi akár a mûveltség, akár foglalkozás terén. Pedig bárkibõl lehet valaki, nem az életben elért poszton ál, vagy bukik minden. A hõsök köztünk élnek, s az élet rejtelmeinek bölcsessége nyomán, nem mind tudja ezt magáról. Stephen King erre a gondolatra mutat rá a Holtsáv címû elgondolkodtató regényében. | tovább...

A massza

Az ûr a legvégsõ határ, ennek végtelenjét... hoppá egy kicsit eltévedtem ez nem az a film. Végülis annyira nem keveredtem el, hiszen ennek a filmnek is van köze az ûrhöz (legalábbis az elején). Az ûrhöz, mely az amerikai rendezõk fantáziáját legjobban megmozgató titokzatos, rejtélyekkel teli feketeség. | tovább...

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem (részlet)

Az Agave Könyvek augusztus 7-én jelenteti meg Dennis Lehane Sötétség, fogd meg a kezem címû könyvét. Ebbõl az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashattok most a könyvbõl egy részletet. | tovább...

¡Tintorera!

Spielberg világsikere ideig-óráig megfelelõ ürügy lehetett a producereknek egy-egy halacskás forgatókönyv támogatására, ám ez a jó szokásuk valami miatt a trend leültével is megmaradt, ami igencsak furcsa. A ¡Tintorera! már a címével is füllent, ez a szó ugyanis tigriscápát jelent, márpedig ha nem egy érzékeny mûvészfilmrõl beszélünk, amely szimbolikus címével utal a fõszereplõ magányosságára és vadságára, akkor a logikus következtetés csak az lehet, hogy a mû egy cápáról szól. | tovább...

Shaun Hutson - Foglyok

Öt szót a könyvrõl, gyorsan: pörgõs, kegyetlen, átgondolt, karakterorientált, és... passz. Az ötödik szó kimaradt, mint ahogy SH könyvébõl is hiányzik valami. Ez pedig a lélek. De hogyan lehet e fontos adalék nélkül is teljesen élvezhetõ regényt írni? Kérdezzük meg magát a szerzõt, de talán az is elég, ha elolvassuk az életrajzát. | tovább...

Thomas Harris - Fekete vasárnap

Felejtsük is el gyorsan, ahogy Hopkins a rácsok mögött várja a csinos Starling ügynököt, hogy trükkös fejtörõkkel segítsen neki a nyomozásban (és persze saját menekülésében), mivel Harris bemutatkozó regénye jóval kegyetlenebb és a valósághoz sokkal közelebb álló történetet mesél el. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)