Félünk álmodni - Rettegünk meghalni

A haldoklás és az elalvás folyamatában sok hasonlóság van. A szem mindkét folyamatban lecsukódik, az állkapocs leereszkedik, ami az akarat végét szimbolizálja.

Ausztrália őslakosainak, az aboriginek kultúrájában a hétköznapi álmok mellett, amelyeket kevésbé becsülnek, egy úgynevezett álomidő is nagy szerepet játszik. Ez utóbbi nagymértékben meghatározza életüket, és a világban is e szerint próbálnak eligazodni. Szerintük az álom az időtlen és örök teremtésfolyamatok birodalma, valamennyi teremtőerő kiapadhatatlan forrása. Álomidőnek a világtörténelem korai szakaszát nevezik, amikor a különösen kreatív álmodók a Föld valamennyi megjelenési formáját életre keltették dalaikkal. Történeteik és dalaik folyamatosan lüktető, magas energetikai anyaggá sűrűsödtek. Az aboriginek számára az álom lehetővé teszi, hogy eljuthassanak erre az ősi, fontosabb szintre. Felfogásuk szerint az álomutazások az álomidőbe vezetnek, abba a másik világba, amelyikbe már csak a léleknek van bejutása, a testnek nincs.

Az emberek többsége még a saját halálában sem biztos. Ennek egyik oka az, hogy a halálról szóló képek általában a TV-n, a filmeken keresztül jutnak el hozzánk, ahol a halál szélsőséges, művészi körülmények között éri utol áldozatát. Az ilyen és hasonló képeket látva nem csoda, ha abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy teljesen biztonságban vagyunk. Mindez odavezethet, hogy egy televízió előtt töltött élet után már a saját halálunkat is megkérdőjelezzük.

A haláltól való félelem és a halál elnyomása az alvás megvetésének felel meg. Mindkettő álmainknak, az éjszaka képeinek lebecsülésében tükröződik, ez pedig fantáziánk általános gyengülésének a jele. Az álom nem más, mint a halál utáni életre, az ún. hosszú alvásra való felkészülés. Így nevezzük ösztönösen azt az állapotot, amelyről kultúránk oly keveset tud. Azok a mai világvallások, amelyek a kereszténységhez hasonlóan szigorúan patriarchálisan szervezettek, úgy tekintenek a halálra, mint megoldásra, mint az ember megváltására. A keresztények a feltámadásban reménykednek. A hindu és a buddhista vallás a megvilágosodást, illetve az élet és halál körforgásából való kiszabadulást reméli a haláltól. Az iszlám egyes irányzatainak képviselői, például a síiták kifejezetten vágyakoznak a halál, a mennyország után, összességében azonban az iszlám is féli, és megpróbálja elkerülni.

• Alváshiánnyal küszködők idős korukban hajlamosabbak lesznek az elhízásra.
• 10 órás alváshiány 0,5-1 %-os alkoholszintnek felel meg.
• Alvásmegvonásos kísérleteknél az alanyok hallucináltak, ingerültebbek lettek, dühkitöréseik voltak, hajlamosabbá váltak a depresszióra
• Melanin (sötétben termelődik) hatása a szervezetre: lelassítja az idő előtti öregedést, meggátolja bizonyos tumorok kialakulását. Az elektroszmog, a magas fényerősség gátolja termelődését (2000 lux felett csökken a termelése, 20.000 lux pedig akadályozza a termelést). Így joggal beszélhetünk kultúránk fényszennyezéséről.
• Az agyalapi mirigy csak mélyalvás állapotában kezdi termelni a növekedési hormont, azaz a gyerekek gyakorlatilag csak éjszaka növekednek. Idősebb embereknél regenerálódási folyamatokat indít be.
• A természetes napfény megjavítja belső óránkat: aki heti 30 órát tölt a szabadban 2 órával hamarabb fárad el, aki kevesebb, mint 10 órát tölt szabadban, 2 órával később lesz fáradt.
• Éber álmok: ebben az állapotban bizonyos mértékig felébredünk, anélkül hogy visszatérnénk az éber állapotba. Még álmodás közben tudatára ébredünk, hogy álmodunk. Nem ritka jelenség.
• Tanúállapot: Az éber álom egy fejlettebb, magasabb szintű fajtája. Az álmodó, vagy inkább az álom tanúja kívülről figyeli álmát, akár irányíthatná is, de ehhez a legkisebb késztetést sem érzi.
• Alvás paralízis: amikor az ember - rendszerint háton fekve - éppen elalszik, vagy felébred, és hirtelen képtelen megmozdulni vagy megszólalni. Néhány másodpercig, de akár több percig is eltarthat, ezalatt az ember egyre növekvő félelmet érez és különböző, fantasztikus vagy rémisztő hallucinációkat is átélhet.

KOMMENTEK