Pszicho. A könyv és a film tükrében (3. rész)

Kevés olyan mû van, melyet mindenki ismerne. A Pszicho e mûvek sorának egyik legrémisztõbb és legkegyetlenebb darabja. Történet arról, hogy hol kezdõdik és hol ér véget a valóság. Történet arról, hogy az emberi elme meddig is képes eltorzulni azért, hogy életünket biztonságban tudhassuk.

Szexus. A cikksorozat folyamán eddig szándékosan nem tértem ki a Pszicho-ban megjelenõ szexualitásra. Ennek egyetlen oka volt: ezt a témát érdemes a történet egészére illeszteni, attól függetlenül, hogy ez leginkább a klasszikus, agyonmásolt fürdõszoba-jelenetnél értelmezhetõ.

A Mariont meglesõ Norman kielégülésre képtelen. Ahogy Norman leskelõdik a falon lévõ lyukon keresztül, úgy válunk mi is leskelõdõvé és cinkostárssá perverzitásában. Ha jól megfigyeljük a fürdõszobai mészárlást, könnyen észrevehetjük, hogy a kést valójában egyszer sem látjuk belehatolni a lány testébe; azonban a kés itt fallikus szimbólum – Norman megerõszakolja a lányt. A kés az õ nemi szerve. Hitchcock napokig forgatta ezt a jelenetet annak érdekében, hogy semmit ne cenzúrázzanak ki a filmbõl. Külön érdekesség, hogy míg Hitchcock egy jóval korábbi filmjében, a Kötélben alig látunk vágást, addig ez a jelenet tele van montázzsal. Ennek a több napos forgatásnak köszönhetõen nem láthatjuk a testbe hatoló kést, a lány testét egészében, illetve vért a falon.

A történet egy másik szexuális vonatkozása, Norman és Anya kapcsolata. Az õ kapcsolatukat gyakran szokták összetéveszteni az Ödipusz-komplexussal. Bár e két dolog hasonló, mégsem ugyanaz. Ödipusz király úgy vette el feleségül az anyját, hogy nem is tudott róla (a történet szerint a fiatal Ödipusznak azt jósolják, hogy elveszi feleségül az anyját – azt nem tudta, hogy a szülei nem az igazi szülei. Norman és Anya kapcsolata valójában egy szadomazoista kapcsolat, melyben Norman a szolga és Anya az uralkodó – a történetben e két személyiség egy testben összpontosul. Egyikük uralkodik a másik személy felett, míg végül Anya át nem veszi a teljes hatalmat Norman testén és lelkén.

A harmadik tévedés, hogy Normant transzvesztitának tartják. Azonban erre a kérdésre már a film végén is választ kapunk. Norman nem transzvesztita, õ azért öltözik nõnek, hogy gyermekkori tettét egyrészt negatívan írja át, illetve, hogy anyjának közelségét még inkább valóságosnak találja.

A Pszicho hatása. Hitchcock egész mûvészetére a mai rendezõk és írók szinte kötelezõ mód utalgatnak vissza alkotásaikban – ezek közül is az egyik leginkább másolt jelenet a fürdõszobai mészárlás. Viszont az utalások nem korlátozódnak le egy-egy jelenetre. A legtöbb mai filmben a Hitchcock-ra való utalások többféleképpen is megjelennek: általában egyes mondatokat ültetnek át a rendezõk a filmjükbe, utalva ezzel az adott filmre – gondoljunk csak a Sikoly elsõ részének végjátékára, amikor Billy Loomis kijelenti: „Néha mindannyian megõrülünk egy kicsit. Norman Bates.”. Már a karakter neve is utalás a Pszicho Sam Loomis-ára.

Természetesen vannak nem ennyire nyilvánvaló utalások is, például: plakát a háttérben, vagy De Palma Carrie-jének elején a zuhanyjelenet, vagy pár évvel korábban volt egy chips reklám, melyben egy öreg néni úgy aprította a levegõben a burgonyát, ahogy Norman Bates Marion-t, illetve egyes jeleneteket is szokás átemelni a filmbe. Ezeken kívül, hogy más vizekre is evezzünk: a Bates nevû zenekar – már a zenekar név választása is figyelemfelkeltõ – Billy Jane címû számának videoklipjében például az egész Pszicho-t újrajátssza. Brian De Palmára egyébként a Carrie-n kívül is jellemzõ a rendszeres Hitchcock-utalás – konkrétabban: a Psycho-ra a Dressing to Kill címû thrillerében utal, melyben a Michael Caine alakította pszichológus nõnek öltözve gyilkolja a lányokat, sõt De Palma a filmben többször is újraismétli a Psycho zuhanyjelenetét meg-megváltoztatva a jelenet kimenetelét.

Az utalások az irodalomban is megfigyelhetõk, például: Patrick Bateman, Ellis Amerikai Psycho-jának fõhõse is Norman Bates nevének átalakítása (a gyengébbek kedvéért: Norman Bates). Vagy egy másik utalás Bloch történetére: Shaun Hutson Áldozatok címû regényében a nyomozót Sam Loomisnak hívják (csak megjegyzésként: Carpenter Halloween-jában a Michael pszichológusát alakító Donald Pleasence-t is Sam Loomisnak hívják, illetve a film fõszereplõjét alakító Jamie Lee Curtis édesanyja nem más, mint a Mariont alakító Janet Leigh.)

Természetesen a kiparodizálást a Pszicho sem úszhatta meg. Ennek az egyik talán leginkább destruktív példája a Báránysültek hallgatnak címû film, melyben Normant, vagyis Mr. Motel-t maga a rendezõ Ezio Greggio alakítja, ráadásul a rendezõ addig merészkedik a filmjében, hogy az eredeti filmben is szereplõ Martin Balsammal játszatja újra a magánnyomozó Arbogast teljes szerepét – szóról szóra, jelenetrõl jelenetre. Persze mindez Balsamot is kellõképpen minõsíti, hogy elvállalt egy ilyen szerepet – egyébként a film alaptörténete a Pszicho és a Bárányok hallgatnak keveréke.

Hogy van-e még olyan történet és film, melyre ennyiféleképpen utalnak vissza? Azt nem hiszem. A horror történetében a Pszicho olyan mérföldkõnek tekinthetõ, melyet egy magára kellõképp adó rendezõ nem kerülhet meg. Hiszen Bloch történetében és Hitchcock szimbólumokkal adagolt remekmûvében minden adott volt ahhoz, hogy a Pszicho a modern horrorfilm és a slasher filmek alapkövévé nemesedjen az idõk múlásával.

AJÁNLOTT IRODALOM ÉS FILMGYÛJTEMÉNY

Robert Bloch: Pszicho (Tandori Dezsõ fordítása)

Robert Bloch: Pszicho II (Tandori Dezsõ fordítása)

Alfred Hitchcock: Psycho

Janisch Attila: Az én mozim – Psycho (Filmvilág 1993/10. száma)

Brian De Palma: Dressing to Kill (magyarul: Gyilkossághoz öltözve)

Brian De Palma: Carrie

John Carpenter: Halloween

KOMMENTEK