Sátántangó

Mefisztó, Belzebub, Iblísz, Lucifer és Belfegor. Mindenki egyre gondol, amikor ezeket a neveket hallja. A Sátánra. De hogy ki is, mi is valójában ez a mitikus alak; hogyan jelenik meg filmmûvészetben, az irodalomban és a zenében; mi is az a sátánizmus, azt már kevesebben tudják.

„Megmártom mutatóujjam a tehetetlen,

tébolyult megváltótok híg vérében,

és tövistépte homlokára írom:

A gonoszság VALÓDI hercege –

 rabszolgák királya!”

(Anton Szandor LaVey : A Sátán Könyve –

A pokoli vádirat)

LUCIFER

„Ládd, én fia, vagy apja, hogyha tetszik

–Mert szellemek közt ez nem nagy különbség-

Az új iránynak, a romantikának,

Én éppen a torzban gyönyörködöm.

Az emberarcra egy majomvonás;

A nagyszerû után egy sárdobás;

Ficamlott érzés, tisztes szõrruha;

Kéjhölgytül a szemérem szózata;

Tömjénezése hitványnak, kicsinynek;

Szerelmi élvre átka egy kiéltnek;

Feledtetik, hogy országom veszett,

Mert új alakban újraéledek.-”2

Kétségtelenül ez a sátán, Mefisztó, Belzebúb, Iblísz, Lucifer, és Belfegor leírása. Madách Imre fõ mûvében, Az ember tragédiájában a fõszereplõ Ádám, Éva és Lucifer. Az idill nagyon szép, ám a mû érdekesebb része akkor kezdõdik el, mikor a gonosz szellem elcsábítja a két embert és megmutatja nekik a világot. Az ördög nem alszik; mutogat, méghozzá kivétel nélkül kegyetlen szeleteket és idõtartamokat a világtörténelem különbözõ szakaszaiból, sikeresen manipulálva ezzel lelki társát, Ádámot.

Lucifer nem Madách kitalált figurája. Éppúgy, mint Byron Káin címû mûvében, és a magyar népi hagyományban, õ „rontó szellemû ördög”³: „Az Úr a magasban volt, és négy angyal vette õtet körül. A négy angyal Lucifer, Gábor, Mihály és Rafael volt. Nagyon szépen megvoltak õk.”⁴ Azonban Madách Lucifere hús-vér ember, és karaktere sokkal erõsebb, mint Ádámé. Egyesek szerint a negyedik századbeli cagliari püspökre, Luciferre emlékeztet, aki védte Athanásiust, s homousion eszméjét vitairataiban. Ez lehet persze véletlen egybeesés is, de Madách tudatos választása is felmerülhet, hisz érdekes elnevezni egy hírhedten „rigorózus” egyházatyáról ellentmondásos ördögét. Mások szerint kedvenc cimborájáról, Szontágh Pálról mintázta karakterét, kinek minden írását megmutatta, többek között elsõként a tragédiát is.

Lucifer a szövegben kimondja ars poeticáját, õ a torzban gyönyörködik. Ez érthetõ és logikus, ha õ a gonosz. Minden történetben kell egy rossz, mert ez az, ami kizökkenti a jót az egyensúlyából. A gonosznak meg ezer arca van. Kitalált történetekben és az életben egyaránt. Pat Batemen, Voldemort, Hókuszpók, Darth Vader, John Milton, Mickey Knox, Hannibal Lecter vagy például a valódi Charles Manson, Josef Mengele, Mark Chapman, Adolf Hitler, és Osama Bin Laden.

Az ördögnek kialakult formarendszere van. Színe a vér színébõl és a sötét feketébõl tevõdik össze a köztudatban. A görög mitológiából talán Pán félistenre hasonlít leginkább szõrös lábaival. Krampusz szarvai nélkülözhetetlenek, amint azt a híres Mózes szobor is bizonyítja. Mi több, nemtelen. Férfias nõ vagy nõies férfi, eldönthetetlen. Száma is van. A sátán száma köztudottan a 666. Azonban egyesek szerint a 9-es a sátán, mert ez az egó száma, és mint tudjuk, az önimádat az egyik legkedveltebb bûne az ördögnek. (Ez az a számjegy, amely bármekkora szorzat esetén is visszatér önmagához a számjegyeket összeadva és ezt az összeadást addig ismételve, amíg az eredmény csupán egy számjegyû nem lesz.)

Legtöbbször ellenség az ördög. Az bármi lehet: egy fegyver, egy eszme, egy bomba, egy vírus, netalán az idõ. Minden kornak megvan a fõ ellensége. Az õskorban a hideg. A középkorban a sátán, és az õt szolgálók. Mostanság talán a terrorizmus. Ám ez személytõl függõ. Lehet, hogy épp az a gonosz, ami jónak álcázza magát.

A média napjainkban mindenkivel elhiteti, hogy fontos szerepe van, hiszen általa informálódunk a világról. De mi van, ha a médium hazudik? Mivel emberek dolgoznak benne, nem lehet objektív. Az otthonülõvel azt hitet el, amit csak akar. „A tömegkommunikáció korában a média által megjelenített világ rendkívüli módon eltér a tapasztalati valóságtól.(…) A médiaprezentáció tehát nem csupán jól-rosszul mutatja be a valóságot, de aktívan közremûködik az emberek valóságról formált képének kialakításában is.”⁵ A Született gyilkosok címû Oliver Stone filmben nem a gyilkosok az elítélendõk, hanem a média. Bonnie és Clyde történet napjainkban, melynek végén Mickey és Mallory Knox „gyilkos-házaspárt” börtönbe juttatják. Itt készít egy híres médiaszemélyiség Mickey-vel interjút arról, hogy mit gondol a világról egy sorozatgyilkos.

„Isten minden teremtménye gyilkos számtalan formában. A legtöbbjük már halott, csak várja, hogy kiteljen a sorsa.” – mondja – „És itt jövök én, a sors küldötte.”⁶ Mindenkinek találkoznia kellene egy sorozatgyilkossal? Megérdemeljük már a halált? „Csak a magvak halhatnak meg maguktól, mert amint a földre hullnak, élet sarjad belõlük és gyümölcsöt hoznak.”⁶ A kegyetlen ember szép és egyszerû mondata mindenkit az õ oldalára állít a nézõk közül. A közellenség itt a média lesz. „Folyékonyan hazudsz, mint az idõjárás-jelentés.”- mondja riporterének Mickey- „Az erõszakkal megpróbálsz félelmet eladni.”⁶

A forgatókönyvíró Quentin Tarantino és a rendezõ hatalmas port kavart a világban, hiszen ezzel a kultuszfilmmel kinyilvánították média-ellenességüket, és reklámozták az ölést és az erõszakot. Akik rosszul értelmezik a filmet, kedvet éreznek az ölésre. Viszont az egyfajta tabudöntögetés mellett ez egy magát lejárató mozifilm, mert az egész televíziós stílusban van elkészítve. „A média a jogtudományban is nagy úr”⁷, így nem véletlen, hogy eredetileg a forgatókönyv kiemelten taglalja Mickey Knox bírói tárgyalását.

A jog John Milton fegyvere, aki Az ördög ügyvédje címû nagysikerû filmben maga a sátán.

(Felettébb érdekes, hogy az ördög ügyvédje - „advocatus diaboli” létezõ hivatal, melyet 1587-ben hoztak létre a római katolikus egyházban, és feladata hogy szentté vagy boldoggá avatás folyamán kritikusan vizsgálja meg a szentség hírében állók életét és a nekik tulajdonított csodákat. Azért nevezik így, mert a tények ismertetésénél kitér minden egyes részletre, ami kedvezõtlen a jelöltre nézve.) Nincs feltétlenül igazság, mert a megjelenés, a beszéd a fontos. Kevin Lomex ebben tehetséges. És mindent megbocsát az esküdtszék az õ kedvéért. Azért a jog a legnagyobb fegyver, „(…) mert az tár ki elõttünk minden ajtót, az a mindenhova érvényes belépõ, az új papi-rend.”⁸ Ha ismerjük a jogot, ismerjük a kiskapukat. „Az egyik felmentés a másik után, nap, mint nap, amikor a bûz olyan magasra száll föl a mennybe, hogy megfullad belé az egész átkozott banda!” –magyarázza az ördög joghoz fûzõdõ kapcsolatát. (Különös, hogy a sátáni Milton neve teljesen pontosan megegyezik a híres angol író nevével, aki 1667-ben, az Elveszett paradicsom címû mûvében elemzi az eredendõ bûnt, a sátán elsõ sikerét.)

Bár az ördög a Madách-idézet szerint a csúfítást, az erõszakot, a külsõségességet, a forrszenvedélyt, és az önimádatot részesíti elõnyben, sokszor õt választjuk, tudatosan. Közel akarunk kerülni a gonoszhoz, hogy megismerjük õt, és néha elõfordul, hogy nem is vesszük észre. A kitalált történetekben a gonosz figuráknak van egy pozitív tulajdonságuk: általában egy jó gonosznak nagyon kidolgozott és érdekes a jelleme. Az ember tragédiájában sokak számára Lucifer a pozitív szereplõ, mert egy konkrét oldalt képvisel, meggyõzni akar, és barát. Méghozzá Ádám barátja.

Pantagruel kedvenc cimborája és hûséges fegyvertársa Panurg, aki „széltoló, csirkefogó, korhely, csavargó, kurafia”⁹ és „hitvány”. Maga Panurg neve sokértelmû, ógörög szó. Mindenre alkalmas embert jelent, egyúttal mindenre kapható embert is, aki ravasz, mint a róka. Csakúgy, mint az ördög. François Rabelais és könyve nagy felháborodást keltett a maga idejében, mert szókimondó, és tételmondata a következõ: „Tégy úgy, ahogy akarsz”⁹. Ez a XVI. században nem volt elfogadott. Hisz nem követünk el semmi rosszat, „mert az emberi gonoszságnak a szülõje mindig az, hogy a tiltott dolgokat kívánjuk meg s olyat áhítozunk, amit megtagadtak tõlünk.”¹⁰ 

Szintúgy hû fegyverhordozója La Mancha lovagjának Sancho Panza, aki az igazságok kimondója. Ezáltal Don Quijote életében õ az ördög, hiszen lerombolja lovagi életét azzal, hogy tényszerû megállapításait elmondja gazdájának. Dante Alighieri társául a IV. ecloga íróját, Vergiliust választja Isteni színjátékába, ezzel mélyen meghajol  a nagy római költõ elõtt, és fantázia-utazásra hívja a pokolba. Goethe-nél már a sátánnal köt szövetséget Dr. Faustus. Klaus Mann Mefisztó címû regényében Hendrik Höfgen, a német nemzet színésze egy náci tiszttel köt barátságot, egyben szövetkezik az ördöggel. Szabó István azonos címû filmjében, Klaus- Maria Brandauer zseniális játékával mutatja be a színész „halálát” a nagy fináléban, mikor egy este a náci tiszt leküldi a hatalmas arénába egyedül, hogy foglalja el helyét, és mulattasson, mint a gladiátorok annak idején. Höfgen meg csak kétségbeesve ismételgeti: „Én csak egy színész vagyok! Egy színész!” Klaus Mann regényére teljesen érvényes Goethe idézete. „Az ember minden hibáját megbocsátom a színésznek, a színész egyetlen hibáját sem bocsátom meg az embernek.”¹¹

Azonban nemcsak hús-vér barát lehet a sátán. Füst, szivar, meszkalin, LSD, marihuána, heroin, kokain és egyéb káros anyagok is ugyanúgy az ördög konyhájába tartoznak, mint a különféle szerencsejátékok is. Az önpusztítás minden formája gonosz és kegyetlen. Hunter S. Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban címû regényében egy újságíró és ügyvédje elutaznak, hogy megtalálják az „amerikai álmot”. A boldogságkereséshez mindenképp kell vinni egy sátánt a zsebünkben, ezt már Az ember tragédiájában, Faustban, és sok faustiádában megtapasztalhattuk. Drogos fantáziavilág jellemzi a könyvet, egyik a két fõszereplõ közül mindig magánkívül van. Soha nem fordul elõ olyan, hogy egyik ne segítene a másikon. Viszont mikor az ügyvéd egyszer drogos, megjegyzi barátja. „soha ne fordíts hátat egy drognak.” Ügyvédjét önkéntelenül azonosítja a szerrel, mert nem az ügyvédje már. A drog hatása alá került, már teljes mértékben az diktál neki.

Sokan szerelembe esnek különbözõ dolgokkal, és mániákusokká válnak. A legelsõ mániák közül érdemes azért megemlíteni a legfontosabbat. Az ellenkezõ nem iránti vonzalmunk sátáni dolog, mégis a szerelem sokkal tisztább, mint a szex. Akkor miért következnek egymásból? Éva óta egy alma nõi kézben erotikát sugároz, melyet cseppet sem utasítunk el. Ádám mondja a tragédiában, hogy „a nõ, méregbõl és mézbõl összegyûrve.” Ha újra kaphatnánk egy esélyt az édenben, akkor is leszakítanánk a gyümölcsöt. Sokszor mondják, hogy a szeretet könnyen gyûlöletté fordulhat, mert csak egy hajszál választja el õket egymástól. A tabunak számított szex a szerelem tisztátalan része, mely korántsem az.

Mickey Knox azt állítja a Született gyilkosokban, hogy „az egyetlen dolog, mely legyõzi a démont, a szerelem”. Így ifjú felesége, Mallory Knox az õ „megváltója”. A Belfegor a pokolból¹² címû filmben a szerelem az, mely megállítja az ördögöt, és õt babonázza meg. Így minden új megvilágításba kerül. A szerelem ugyanis mindent legyõz, jöhet bármi. De ez esetben mi a gonosz? Mickey szerint az ember maga. „Mindenkiben démon lakozik. A démon itt él velünk. A gyûlölet táplálja. Az erõszak, mely a félelmedbõl és a gyengeségedbõl fakad. Csak a legerõsebbek maradhatnak életben.”¹³ Azok, akik el tudják nyomni a bennük lakozó Belzebúbot, és meg tudnak maradni jónak. „Az emberben lakozó démont tanítani, nem pedig elûzni kell.”¹⁴

Ha van film a világon, mely az ördög hazáját mutatja be, az valószínûleg Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma százhúsz napja címû alkotása. A mû a rendezõ szerint Dante Pokla és De Sade márki azonos címû regénye szerint kívánta bemutatni Mussolini salói köztársaságát. Kétségkívül a pokoli filmek csoportjába tartózik. Talán ez a vezetõ darab ebben a kategóriában. (Bár az irodalom és a film gonosz oldalát még nem nagyon tanulmányoztam, mégis ez hírhedt darab.) A Második világháború idején játszódó történetet a szexuális bántalmazás, a kínzás, és gyilkolás jellemzi. Értelem nélkül.

A zenében Marilyn Manson az, aki a sátán. Félbevágott nyelvével, és egyéb operációkkal a testén kirázza az embert a hideg, ha rápillant. Viszont a szex-szimbólum Monroe és sorozatgyilkos Charles nevét egyberakni nagy ötlet volt a számára. Állítólag Amerikában sokan õt tartják a világ elsõ számú közellenségének.

„Csapásért csapást, gúnyért gúnyt, végzetért végzetet – kamatostul! Szemet szemért, fogat fogért, bizony, négyszeresen, százszorosan! Legyél valódi Iszonyat az ellenséged számára, és amikor majd eliszkol, elég tanulságos töprengnivalója lesz. Így fogadtathatod el magad az életben, és a lelked – a halhatatlan lelked – élni fog, nem valamiféle felfoghatatlan mennyországban, hanem azok elméjében és zsigereiben, akiknek elnyerted a tiszteletét.”¹⁵

Nem gondolnánk, de létezik ma sátánizmus. Egész nagy irodalomgyûjteményük van. Anton Szandor LaVey híres sátánista volt. 1930-ban született Chicagóban, a második világháború kapcsán ráébredt, hogy semmiképpen sem igaz az, hogy a szelídek öröklik a Földet, csakis az erõs lehet a túlélõ. Zenész volt egyszerre szombat esténként sztriptíz show-kon, és vasárnap reggelenként pedig istentiszteleteken.

„Szombat esténként a félmeztelenül táncoló lányokra vágyakozón bámuló férfiakat láttam, vasárnap reggel pedig, amikor a karnevál túlsó végén a sátorban tartott Istentiszteleteken orgonáltam, ugyanezeket a férfiakat láttam a padokon a feleségeikkel és gyermekeikkel, könyörögve Istennek, hogy bocsásson meg nekik, és szabadítsa meg õket testi vágyaiktól. És a következõ szombat éjjel ugyanezek a férfiak ismét a táncosnõket lesték vagy a karneválon, vagy más hasonló, testi örömöket ünneplõ helyen. Ekkor jöttem rá, hogy a keresztény egyház álszent dolgokra épül, és az ember ösztönös testi vágyai a felszínre törnek, bármennyire is tisztogatja vagy pusztítja azokat akármelyik fény-vallás.”¹⁶ Szerinte a keresztény Biblia egy a „végletekig bonyolított írásgyûjtemény, amelybe bárki bármit belemagyarázhat, és amelynek nevében eddig talán a legtöbb ember szenvedett a világon, és hosszú évszázadokra szellemi sötétségbe taszította az emberiséget, és erényt csinált a tudatlanságból.” ¹⁷

1966. április 30-ról május 1-ére virradó éjjel LaVey rituálisan leborotválta a haját, és kikiáltotta a Sátán Egyháza megalakulását. (Különös véletlen, hogy Mickey Knox nagy riportja elõtt is kopaszra borotváltatta haját.) Bár korábban is léteztek a LaVey filozófiájához közeli világnézetû csoportok, mint például a Hell Fire Club vagy a Abbey of Thelema, mégis a Sátán Egyháza volt az elsõ, amely nyíltan és bárki számára hozzáférhetõen tevékenykedett. LaVeyt „fekete pápa”-ként emlegették az újságírók. 1967 decemberétõl az Amerikai Egyesült Államok, és annak hadserege is elismerte hivatalos vallásként a sátánizmust, illetve bejegyzett egyházként a Church of Satan-t, amint az a Káplánok Kézikönyvében megtalálható. LaVey-nek több könyve is megjelent, de a legjelentõsebb könyve az 1969-es Sátáni Biblia ¹⁸. LaVey 1997. október 29-én szívelégtelenségben meghalt, de a Sátán Egyháza azóta is fennáll Blanche Barton és Peter H. Gilmore irányításával.

„Az Úr az én pásztorom, Nem szûkölködöm, Fûves legelõkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Ragyogó késekkel Kiszabadítja lelkem, Magosságos helybéli kampókra aggat engem És birkapörköltet készít belõlem.”¹⁹ - dalolja a Pink Floyd.

Egy elemzésben írják Luciferrõl, hogy épp olyan, mint egy okos, tehetséges ember egyik fele, mert mindennek a lényegét, a rossz, sikerületlen, az ellentmondásos, silány oldalát világítja meg. „A másik fele: Ádám, aki szimbólum, s az ember általában. Lucifer: szimbólum és szintúgy az ember általában, aki kételkedik, józan, hitetlen, mindig ellentmondó, keserû, okos, kívülálló, romboló.”²⁰ Felmerül, hogy esetleg egy személy Ádám és Lucifer, Faust és Mefisztó, Dante és Vergilius, Hendrik Höfgen és a náci tiszt, Panurg és Pantagruel? Netán mindenki skizofrén alkat? Ahogy Faust is követi az uroborosz példáját, lehet, hogy nem kell messzire menni boldogságkeresés gyanánt. Oidipus története óta tudjuk, hogy minden nyomozásban saját magunkat keressük. Híres film volt az Angyalszív, melyben a festett körmû Luis Cypher (kinek neve is már Lucifer-re rímel) felbérel egy nyomozót, hogy keressen meg valakit. A nyomozó a szó szoros értelmében egész filmen keresztül saját magát követi, mert maghasadt a személyisége. Weöres Sándor szerint „Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkõzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként viselkednek.”²¹

Az ördög bennünk lakozik. Megvan az az elõnyünk, hogy egyszerre érezhetjük magunkat istennek és ördögnek. Nem véletlen a London színben a bábjátékos szerepe. Isteni dolog embereket madzagon rángatni. Egy amerikai mûvészfilmben, a John Malkovich menetben egy bábjátékos véletlenül belép egy padlásba, mely valójában John Malkovich agya. A bábos egyre több idõt tölt a padláson, és átveszi a híres színész agyát. Mint egy bábút, úgy használja, és úgy irányítja a „gyenge” embert.. Ezzel képtelen többé bábjátékos maradni, ugyanakkor Malkovich se tud lenni. A kettõ emberbõl összegyúródik egy újabb. Muszáj magára formálnia a nevezetes személyt, így lesz a közkedvelt színészbõl báb-gyáros. A történet kegyetlenül gyönyörû.

Az ember tragédiájában Lucifer gyõzelmet arat. Kellõen manipulálja Ádámot, és a fiú véget akar vetni életének. Az egyetlen, ami megállítja, kedvese. Végeredményben Ádám és Éva gyõz. Azonban az összesített eredményben az ördög emelkedik ki. Madách mûvében Ádám ugyanúgy gyõzedelmeskedik, ahogy Lucifer. Az ördög belénk van zárva. Lelki társ, akiért nem kell messzire menni, mert könnyen megtalálhat õ bennünket.

MEGJEGYZÉSEK

1. Krasznahorkai László regénye és Tarr Béla filmje címére utalva

2. Madách Imre: Az ember tragédiája, 11. szín (London)

3. Talentum mûelemzések, Szigethy Gábor: Az ember tragédiájának elemzése

4. magyar néphagyomány

5. Hartai László- Muhi Klára: Mozgókép és médiaismeret 1.;Korona kiadó,  2002., A tömegkommunikáció; A valóság médiareprezentációja

6. Oliver Stone: Született gyilkosok, Natural born killers , Mickey Knox és Wayne Gayle párbeszéde

7. Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija, 2004, (kultfõkönyvek)

8. Taylor Hackford: Az ördög ügyvédje (The Devil’s advocate), 1997, John Milton

9. François Rabelais: Gargantua és Pantagruel (ford.: Faludy Gyorgy) (XVI. fejezet)

10. François Rabelais: Gargantua és Pantagruel (ford.: Faludy György)

11. Johann Wolfgang von Goethe: Wilhelm Meister

12. eredeti címe: The devil in love (Belfegor a pokolból)

13. Oliver Stone: Született gyilkosok; Natural born killers

14. Anton Szandor LaVey mondása, eredetileg: „There is a demon in man that needs to be exercised, not exorcised.”

15. Anton Szandor LaVey : A Sátán Könyve – A pokoli vádirat

16. Anton Szandor LaVey

17. Anton Szandor LaVey

18. Anton Szandor LaVey: The Satanic Bible

19. Pink Floyd: Animals c. albumáról, Sheep címû szám

20. Talentum mûelemzések, Szigethy Gábor: Az ember tragédiájának mûelemzése

21. Weöres Sándor: A teljesség felé; Angyalok címû fejezet

FELHASZNÁLT IRODALOM

Madách Imre: Az ember tragédiája

Anton Szandor LaVey: A Sátán Könyve

Krasznahorkai László: Sátántangó

Szigethy Gábor: Az ember tragédiájának elemzése

Hartai László- Muhi Klára: Mozgókép és médiaismeret 1.

Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija

François Rabelais: Gargantua és Pantagruel

Miguel de Cervantes: Don Quijote de La mancha

Klaus Mann: Mefisztó

Johann Wolfgang von Goethe: Wilhelm Meister

Milton: Az elveszett paradicsom

Dante: Isteni színjáték

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Weöres Sándor: A teljesség felé

FELHASZNÁLT FILM

Tarr Béla: Sátántangó

Oliver Stone: Született gyilkosok

Taylor Hackford: Az ördög ügyvédje

Pier Paolo Pasolini: Saló, avagy Szodoma százhúsz napja

Spike Jonze: A John Malkovich menet

Belfegor a pokolból

Angyalszív

FELHASZNÁLT ZENE

Pink Floyd: Sheep (Animals c. album)

Rolling Stones: Simpathy for evil

KOMMENTEK