Dexter darabokban

szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2009-06-19 18:56:00 | címkék: 2009, cikk, horror, irodalom, krimi, kritika, regény, sorozat, sorozatgyilkos | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Jeff Lindsay Dexter-könyvsorozata eddig nem volt az igazi - a karakter népszerűségét leginkább a Showtime által készített tévésorozatnak köszönhette. A nemrég megjelent negyedik vajon mennyire képes változtatni ezen?

hirdetés

Ritka eset, amikor egy sorozat vagy film jobban sikerül, mint az eredeti, amelyből adaptálták. Még a könyv rajongói is gyakran elismerik, hogy bár Jeff Lindsay-nek köszönhetjük Dextert, a tévésorozat eddigi részei rendre jobban sikerültek, mint maguk a könyvek, amelyek - egyébiránt - teljesen más úton haladnak. Vajon ha a Showtime nem veszi meg a szerző könyvének megfilmesítési jogait, ugyanilyen ismert lenne Dexter karaktere? Nem túl valószínű, és olvasva a külföldi kritikákat, még biztosabb. A tengerentúlon is rendre dicsérik Lindsay stílusát és humorát, azonban ugyanazon hibákat róják fel neki, amelyeket a hazai olvasóközönség is: a gyilkosságok ötlettelenek, a dramaturgia sokszor összecsapott, Rita gyermekeinek szála pedig meglehetősen erőltetett. Bár a harmadik kötetet még nem olvastam, a rendkívül rosszul megírt és összecsapott második kötet, majd a harmadik évad katasztrofális vége után Jeff Lindsay-nek fel van adva a lecke: tud-e jobbat és izgalmasabbat írni, mint a tévésorozat készítői.

Miután Dexter megnősült, újdonsült feleségével az oldalán Párizs sikátorait róják keresztül-kasul, amikor is betévednek egy art és performance kiállításra. Dexter meglepődve és némileg sokkolva tapasztalja, hogy mások mennyi mindent is képesek kihozni egy torzóból. Amikor hazaérnek Miamiba, ismét meglepődve kell tapasztalnia, hogy Párizs performance művészete követte Őt. Naponta kezdenek fölbukkanni újabb és újabb holttestek Miami utcáin, melyeket különböző tárgyakkal töltöttek meg. Utóbbi kijelentést - ez esetben - szó szerint kell vennünk, ugyanis a testekbe gyümölcsöket, irodaeszközöket és egyéb tárgyakat és kellékeket "építettek be". Azonban ezeket a művészeket nem lehet gyilkosoknak nevezni, mivel áldozataik már halottak voltak. Dexterre és húgára vár a feladat, hogy megoldják az ügyet.

A könyv végén az első kérdés, mely megfogalmazódik bennünk: miért kellett erre a könyvre ennyit várnunk? Lindsay Dexter-sorozatának negyedik kötete olyan, amilyennek a korábbiaknak is lenniük kellett volna! Feszültséggel teli és sodró lendületű, melyhez Lindsay fekete humorának páratlan oldala csak hozzátenni képes. A szerző végre kezd ráébredni, Dexter Sötét utasa csak hátráltatja főszereplőjének mélyebb rétegű kibontását, így az Utas ebben a kötetben alig-alig szólal csak meg. Ennek köszönhetően kedvenc sorozatgyilkosunk már nem tűnik teljesen „elmeroggyantnak”, és végre megkapjuk azt a hideg lelkű gyilkost és egyben szerető családapát, akinek eddig is lennie kellett volna a karakternek – nem véletlen, hogy a sorozatban már rég hanyagolják az Utas hangját! További pozitívum és külön érdekessége a kötetnek, hogy a sorozat rajongóinak is tartogat néhány meglepetést "vendég jelenetek" formájában. Hogy mit kell érteni ez alatt? Az maradjon rejtély azoknak, akik még nem olvasták a kötetet.

Amit a mostani könyvben hibaként fel lehet hozni, azok a már korábban említettek. Lindsay könyvsorozata még mindig nyögi azokat a hibákat (Rita gyermekeinek a szálát többek között), melyeket a szerző még az ominózus második kötet során vezetett be. Persze kérdés, hogy Lindsay-nek mindvégig szándékában állt-e a könyv eseményeit ebbe a folyómederbe terelni, azonban ha bárkit megkérdeznénk azon személyek közül, akik ismerik Dextert, hogy Ők mit szólnak ehhez a fordulathoz, a statisztika azt mutatná: ezt nem kellett volna. Elsőre jó ötletnek tűnhet, hogy Dexter fogadott gyermekeiből is gyilkosokat neveljen, végre kapnak Ők is egy mentort, azonban ez meglehetősen erőltetett, ami abból is adódik, hogy nem minden gyermekből lesz mészáros, akit bántottak kiskorában - főleg nem mindkettőből.

Összegezve: Jeff Lindsay-nek végre sikerült megírnia az első olyan Dexter-könyvet, mely nem csupán izgalmas, de olyan jóra sikeredett, hogy ebből a kötetből sorozatévadot is forgathatnának. Meg van benne mindaz, ami miatt Dexter kalandjait szeretjük: kellő mennyiségű izgalom, kellő mennyiségű fekete humor és kellő mennyiségű kreativitás. Egyikből sincsen se több, se kevesebb. Mr. Lindsay, így kell ezt csinálni! Így kellett volna eddig is!

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Darren Shan (81)
Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

EFOTT 2. nap

Kezdetét vette az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, immár 32. alkalommal, idén Debrecenben, akik már harmadik alkalommal rendezik meg a fesztivált. | tovább...

Fetter György: Egy gazember gyermekkora

Fetter György első könyve közvetlenül Karácsony előtt került a boltokba Egy gazember gyermekkora címmel. Most, a szerző jóvoltából jópár részletet közzétehettünk oldalunkon, melyet fogadjatok szeretettel. | tovább...

Falconer - Falconer

A kevésbé rádióbarát rockzenét szeretõk körében igen nagy népszerûségnek örvend a viking metál stílus. Az almûfaj sokféle elnevezést tudhat magáénak, mint például északi, folkos, epikus, pogány, stb. metál, de összességében, mivel a skandináv népek „találták fel”, talán a leghelyesebb viking metálként aposztrofálni, habár nem feltétlenül szól minden szöveg ezen északi országok lakóinak õseirõl. | tovább...

Iain M. Banks: Nézz a szélbe (részlet)

Hamarosan megjelenik itthon Iain M. Bansk Nézz a szélbe címû regénye. Ebbõl az alkalomból, a kiadó jóvoltából, oldalunkon elolvashatjátok a könyv elõjátékát. | tovább...

World Press Photo 2006, avagy Egy kiállítás rémei

Az arcom centiméterekre van a kiállított képtõl. Keresem a hibát, de egyszerûen nem lelem. Minden bizonnyal a valósággal állok szemben. Legalábbis annak egy elkapott pillanatával, amely beleordítja az ember arcába, hogy nem éppen egyenlõ feltételekkel vágunk neki az életnek a világ különbözõ pontjain. | tovább...

A bolygó neve: Halál

A minap olvastam el e vitán felül klasszikusnak számító film alapján írt könyvet, mely olyannyira megfogott, hogy úgy gondoltam összehozok az „alapanyagról”, azaz, a filmrõl egy cikket... (Amúgy is nagy favorit volt nálam is, meg a bátyámnál is az Alien sorozat.) Neki is estem hát a projectnek, az eredmény pedig lentebb olvasható. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)