| hirdetés |
Stephen King 2005-ben megjelent regénye némiképp hasonlatos a Rémautó történetéhez. A szerző műveit mostanság a különös rejtélyek megoldása mozgatja - elég csak a Lisey története című művére gondolni. Míg a Rémautóban az elmúlás, a halál misztériuma állt a középpontban, addig A coloradói kölyökben ennek körülményei kerülnek górcső alá. Azt már tudjuk, mi történt – valaki meghalt. De hogyan? Miért? Kinek állt az útjában? És egyáltalán: mit keres egy Colorado állambeli férfi az északi Maine államban holtan az óceán partján?
Stephanie McCann újságírónak készül. Hogy belevesse magát a szakma gyakorlati rejtelmeibe, munkát vállal a Weekly Islander nevű kis lapnál Maine államban. A szerkesztőséget két idős fickó teszi ki, akik már évtizedek óta vezetik a lapot, sorra írva különös rejtélyekkel kapcsolatos cikkeiket. Az aggastyán Vince és a valamivel fiatalabb Dave egy napon úgy határoz, hogy felfedi a végzős diáklány előtt a coloradói kölyök esetét, akire 1980-ban egy kocogó fiatal párocska talált rá Maine partjainál. A rendőrség nyomozást indított a férfi személyazonosságát illetően, de mivel nem találtak nála semmilyen iratot, az ügyet hamar le is zárták, a holttestet pedig úgy kezelték, mint valami talált tárgyat. A két újságíró azonban megszállottan vetette bele magát eme rejtély megoldásába, s hamarosan fény is derült az elhunyt kilétére. Ahogy a két öreg halad előre a történet mesélésében, úgy lesz egyre lehetetlenebb, érthetetlenebb és rejtélyesebb az egész ügy.
Stephen King karakterei rendkívül szeretetreméltóra sikeredtek. A két, egymást heccelő idős újságíró atyai kedvességgel bánik az ambiciózus diáklánnyal, aki lassan úgy érzi, hogy egy életre való tapasztalatot szerez az újságírás világában. A regényt olvasva Mi is betekintést kapunk a Maine-i mítoszok, különös esetek világába, ahol a mérlegelés pusztán csak rajtunk múlik. Továbbgondolhatjuk ezeket, rágódhatunk rajtuk, de nem biztos, hogy megtaláljuk a megoldásokat – a lényeg itt a Mi álláspontunk.
A szokásos felvezetés ebben a műben elmarad, a regény villámgyorsan pereg, szinte egy szuszra el lehet olvasni az egészet – persze, ha valakinek engedi az ideje. Amilyen gyorsan halad előre, éppolyan élvezetes is. Stephen King szokásához híven belehipnotizálja az olvasóját művébe, elkalauzolva a történet világába, leülteti őt Stephanie mellé, hogy együtt hallgassák a két újságíró-veterán memoárját.
Stephen King A coloradói kölyökkel pályája egyik legkedvesebb, legkellemesebb regényét írta meg - mellesleg talán a legrövidebbet is. Szép, mint a Holtsáv; bölcs, mint a Setét Torony; rejtélyes és olykor hátborzongató, akárcsak a Rémautó. A szerző maga is kifejtette, hogy nincs középút e mű értékelésében. És bizony így is van: vagy nem fogja meg az Olvasót, vagy nagy hatással lesz rá.
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!