Az Életben maradtak és A vadon foglyai  kőkemény edzése után azt gondolnánk, hogy ez a történet meg se fog kottyanni, mert már tudjuk, mire számíthatunk. Azonban csalódnunk kell, méghozzá meglehetősen édesen, mivel Joe Carnahan filmje kiszámíthatatlan, hátborzongató és legalább annyira megfekszi az ember lelkét, mint a két zseniális elődje.  

Korea kicsit olyan, mint Fantáziaország a Végtelen történetből, csak sokkal groteszkebb. Egy Kína alá nőtt tumor, amit mindenféle vicces és torz rajzfilmfigura népesített be, élükön a nemrég elhunyt Kedves Vezérrel, aki a legendák szerint sosem szart, ellenben feltalálta a hamburgert, bár a tömeggyártás folyamatáig sajnos nem sikerült eljutni, így néhány millió követő éhen halt a [...]

Roman Polanski első amerikai filmje valódi klasszikusnak számít a horrorfilm történetében, aminek egyedi, már-már bizarr stílusát, alkotói jegyeit csak nagyon kevesen tudták követni – ráadásul jóval az Ómen- és az Ördögűző-széria előtt vászonra vitte a műfaj egyik különösen kedvelt tematikáját, a sátánizmust. Sajnos a köztudatban nemcsak a film, hanem az azt követő események is híressé [...]

Számtalan reklám, buszmegállókra kitett figyelmeztető plakátok, interaktív honlap, és a tengernyi hosszabb-rövidebb előzetes után végre a hazai közönség is találkozhat az év egyik legkülönlegesebb filmjével. A várakozás nem volt hiábavaló, hiszen a dél-afrikai Neill Blomkamp első nagyjátékfilmje még a jövő évi futball világbajnokság előtt szülőhazájára irányítja a figyelmet, és emlékeztet annak egyik legembertelenebb korszakára.

Marion Cobretti, azaz Kobra nem más, mint Dirty Harry ‘ahogy Stallone elképzeli’. Szinte látom magam elõtt, ahogy az ötletgazda (az elõbbi esetben minden bizonnyal Sylvester Stallone) beront a producer irodájába: ‘Gonoszok a szép modell életére, de megvédi kemény zsaru!’. A producer hátradõl, elmélázik, rápillant a Bosszúvágy 3. (avagy az Országúti diszkó) plakátjára, és nagyot sóhajtva [...]

Ahogy az embernek egyre több unokaöccse/unokahúga lesz, egyre gyakrabban kell szembesülnie a ténnyel, hogy ami gyermekkorában olyan nagyon jónak és izgalmasnak tûnt, felnõttfejjel már… hát… vitatható minõségû. Eleve az sokkoló, hogy a közvetlen szülõi gondoskodás (azaz korlátlan befolyás) alól kikerülve nem az elsõ dolgunk egész nap csokit enni kólával és chipsszel – hát még ha [...]

3 a magyar igazság. Eme nem éppen ismeretlen mondásunkat a magyar szülők gyermekeként napvilágot látó Frank Darabont is igazolni látszik legutóbbi művével, ami már a harmadik King-adaptáció az életében. Miután a Remény rabjai és a Halálsoron elkészült, felmerült a gondolat: ezt a jóravaló rendezõt csupán a börtönkörnyezet tudja meghatni? Na nem. Neki tökéletesen megfelel egy [...]

Spielberg világsikere ideig-óráig megfelelõ ürügy lehetett a producereknek egy-egy halacskás forgatókönyv támogatására, ám ez a jó szokásuk valami miatt a trend leültével is megmaradt, ami igencsak furcsa. A ¡Tintorera! már a címével is füllent, ez a szó ugyanis tigriscápát jelent, márpedig ha nem egy érzékeny mûvészfilmrõl beszélünk, amely szimbolikus címével utal a fõszereplõ magányosságára és [...]

Ne törõdj senkivel és semmivel, fõleg ne azzal, hogy mit mondanak! A lényeg az, hogy szeresd, amit alkotsz. És ha elejtesz egy-két bakit? Ki venné észre? Csak néhány millió ember. Semmi baj, mert õszintén alkottál, s mindig beletettél valamit az életbõl, és így lett minden mûved valójában a te történeted is. Mi pedig majd felnézünk [...]

„A Mûvészet birtokba vétel, s egyszersmind a birtok okozta kétségbeesés.” Günter Brus Ez a film egy archetípus. A restaurált filmnoir találkozik az európai gótikkal. Az Angyalszív után máshogy készítettek thrillert, hiszen legalább olyan megkerülhetetlenné vált a saját stílusában, mint a Basic Instinct pár évvel késõbb. Az enigma megpecsételi a film szövetét, mely megfelelõ mesterséges megvilágítás [...]