Stephen King veszett kutyás regényét megpillantva a könyvesbolt polcain az embernek egy gátlástalan, hatásvadász horror képe ugrik be rögtön. Ám a címszereplő eb pusztán csak mellékszereplője a darabnak. Sokkal inkább egy eszköz, mellyel a szerző az emberi felelőtlenség következményeit hivatott bemutatni. Ha a kedves Olvasó azt hiszi már kötélből vannak az idegei, hát nagyon téved.

Stephen King 1981-ben megjelent regényével bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell egy horrornak természetfelettinek lennie ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon az olvasóban. A rémtörténetek alapjai köztünk vannak, részesei életünknek. Ebben a regényben a szerző főképp – mint sok más regényében – az emberi tényezőt nevezi meg a probléma gyökereként. Az életben elég egy hiba, s akár minden terv borulhat, mint a kártyavár, utána pedig az Isten irgalmazzon nekünk. Ám King a Cujo című regényében szerencsére az emberi erényekre is rávilágít, többek között a kitartásra és a megbocsátás erejére.

Vic Trenton reklámtervező, jó férj és apa. Az egykoron szárnyaló karrierje most úgy fest, hamar zátonyra futhat, ha nem veti be minden erejét. Ám míg Őt és üzlettársát lefoglalja a munka, addig felesége, Donna összeszűri a levet egy Steve Kemp nevű, egoista vándorművésszel. Vic sejti, hogy az álmai mellett a családi élete is kezd szertefoszlani, de kitart, ameddig csak tud. Eközben a helyi autószerelő felesége, Charity Camber nem kis áldozat után végre elérte, hogy kisfiát vakációzni vigye. Az aggódó anya gyermeke lelkét félti, mivel az egyre jobban hasonlít agresszív, alkoholista apjára. Így a férj egyedül marad kutyájával, Cujóval, akiről nem sejti, hogy nemrég egy csavargása során megveszett. Donnát ezalatt lelkiismeret-furdalás gyötri, ezért kidobja Steve-t, aki bosszút esküszik. Vic Trenton üzleti útra indul társával, hogy megmentse a közös vállalkozást. Felesége kisfiúkkal, Taddel, elindul megszereltetni problémás autóját és bár a jármű a szerelőműhely előtt végleg feladja a harcot, még sikerül ott leparkolni vele. A gyanútlan látogatókra azonban a megveszett, habzó szájú Cujo ront rá, így a kocsiba kényszerülnek. A műhely el van vágva külvilágtól, s rekordot döntő meleg közeledik.

Stephen King műveinél megszokhattuk, hogy túl kell esnünk egy bizonyos felvezetésen. A regény több szálon fut, így ebben az esetben ez még indokolt is. Az író két család problémáját tárja elénk, részletesen bemutatva azok tagjainak személyiségét, vágyálmait. A figurák igazi hús-vér szereplők, valódi problémákkal, érzésekkel, egyszóval a karakterek reálisak – de nem közhelyesek – és kidolgozottak. Főhőse igazából nincsen a történetnek, mindenki reflektorfénybe kerül, mindenkiről lehull a lepel. Ez néha kiválthat némi megbotránkozást is az olvasóból, elég csak a szerető, Steve Kemp beteges egoizmusát megismerni, vagy az autószerelő, Joe Camber hímsoviniszta, lelketlen mivoltát.

Lényegében a Cujo két családot állít egymással szembe. Míg az egyik oldalon a feleség kishíján lemondott anyai kötelességéről, addig a másik akár az életét is feláldozná, hogy a fiából becsületes ember legyen. Donnát lelkifurdalás gyötri, ugyanakkor tisztában van vele, hogy még fiatal, alig élte ki magát. Ennek ellenére megszólal a fejében az erkölcsi sziréna, s a fejébe a veszi, ha törik, ha szakad, megmenti a házasságát. Charity meg akarja mutatni fiának, milyen is egy normális család, azzal, hogy vakációra viszi a rég nem látott, értelmiségi húgához.

Stephen King regénye a mély tartalmak mellett a feszültségkeltéssel is büszkélkedhet. A bezártság, a csapdába esésből fakadó pánik itt a tetőfokára hág. A szerző a végsőkig próbára teszi Olvasót, aki már maga is kocsiban érzi magát Donna és Tad mellett, rettegve az odakint várakozó habzó szájú bernáthegyitől.

Külön érdekesség, az író Az írásról című memoárjában bevallotta, nem emlékszik arra, hogyan írta meg Cujo-t, mert azokban az időkben többször nézett a pohár fenekére, s nem vetette meg még a kokaint sem.

A regényből 1983-ban a Macskaszemet is rendező Lewis Teague forgatott filmet. A direktor hasonló hangsúlyt fektetett a bezártságra, ezzel szinte ugyanúgy visszaadva a regény élményét. A pánikot olykor olyan képekben, operatőri technikával szemléltették, hogy néző könnyebben átérezhesse, milyen szörnyű kényszerhelyzetbe került a két szerencsétlen karakter az autóban.

Összegezve: a Cujo nem átlagos, hatásvadász rémtörténet. Sokkal inkább mély tartalmakkal teli, érzésekről, érzelmekről, emberi sorsokról szóló mű. Megbotránkoztat, tükröt mutat, elgondolkodtat, megrémiszt. Mindezek mellett szórakoztat is, kielégítve ezzel egy horror-rajongó elvárásait. Ám Stephen King figyelmeztet is: ne legyünk önzőek, figyeljünk egymásra, mert következmények nem lesznek kegyelmesek. Cujo bizony mindenütt van.