Az í-re végre felkerül a vesszõ (Campus Fesztivál, 2. nap)
szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2008-07-26 13:22:35 | címkék: beszámoló, cikk, fesztivál, zene | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcornersA Campus Fesztivál szervezõi már többször bizonyítottak, gondoljunk csak a korábban, ugyanezen a helyszínen megrendezett Vekeri-tó Fesztiválra. Tavaly ugyanitt rendezték meg az EFOTT2007-et, most, a korábbi hagyományokat folytatva, azonban más névvel, ismét egy remek koncertprogrammal várják a látogatókat a szervezõk. Beszámoló, 2. rész.
| hirdetés |
Péntek, 9:30-kor ébredés. Kint verõfényes napsütés, rajtunk fekete póló, és bent a városban már ég a hátunk. Némi tápérték be- és felvitele után, kávé a közeli sörözõben, majd vissza a fesztiválra a vasútállomás mellõl induló buszmegállóból. Pontban délben, cikkírás kezdõdik, majd röpke egyeztetés az aznapra tervezett programról, hogy mikor hol és merre is kellene lennünk, hogy a legtöbbet lássuk. Konzultáció után mosakodás, a férfi mosdóban mindenegyes széken egy-egy otthagyott alsónadrág díszeleg: az alfahímek így jelölik meg a területüket. Útban visszafelé a sátorhoz lányok jönnek darázsszemüvegben, mert a nap még mindig süt.
15:30-kor a csak 18 éven felülieknek szóló Red Loudge sátorban a stand-up comedy egyik császára, mert valljuk be, vannak egy páran, Hadházi László szövegel a mákgubó és gyógyszergyártás összefüggéseirõl, majd egy röpke éles kanyar után rátér az ittasvezetés és az ittas vandálkodás következményeinek kitárgyalására, miközben a sátorban lefektetett szönyegen mindenki dõl a röhögéstõl; Hadházi nyugodtabb, mint a tegnap fellépõ kollégája - a közönséget pillanatok alatt kikészíti szövegével.
17:00-kor elbújik a Nap, elkezd esni az esõ, és majdnem egy órán keresztül szakad az ég. Elbújunk a sátrunkba, alkalmi otthonunk tetejérõl bevesszük a törölközöket, majd étkezés. A menü: mackósajt, valami húsnak tûnõ készítmény, erõs paprika; a végén már ég a szánk, sörrel öblítünk, mellé lángos, és irány a Pepsi Sátor, mely egyes-egyedül nem zárt be az ítélet idõ alatt. A Rec játszik éppen, valószínûleg egy debreceni banda, Jim Hendrixet és Sex Pistols-t pengetnek, plusz pár saját szerzeményt, alig fél órán keresztül vannak a színpadon, a közönség pedig odavan értük.
A Nagyszínpadon a Heaven Street Seven majdnem egy órás késéssel kezd, és innentõl kezdve, mindenki és minden program csúszik. A szokásos fesztiválos programot nyomják; elhangzik: Csízbörger, Krézi srác, Taposs a szívemen, majd tovább állunk hamarosan, a programot nem nézzük végig, mivel a L'art pour L'art-ot mindenképp szeretnénk megnézni. Leginkább a klasszikusok hangzanak el tõlük: volt Besenyõ Pista bácsi, Zigóta, és a már-már klasszikusnak számító professzori hirdetés Dolák-Saly Róberttõl. Galla tegnap egy fokkal jobb volt.
A Depresszió épp a L'art pour L'art közben játszik, így csak egy pár számot csípünk el. Viszonylag sokan vannak, de mégsem annyian, mint amennyit egy ember elvárna a Depressziótól; sajnos már õk sem a régiek. Az anno nagy koncertszámnak tartott Sokkold a rendszert! most komótosan és kényszeresen hangzik, nincs is akkora "megõrülés", mint körülbelül 3 évvel ezelõtt. Ami viszont a Depresszió "puhulását" kompenzálni tudta, az a Pityesszel kiegészült Neck Sprain. A koncertprogram, ahogy az az egy héttel korábban megrendezett EFOTT2008 esetében is, ismételten a legutóbb megjelent Heavy Weight Third Round-ra koncentrál, de az elõzõ albumokról is elhangzik pár klasszikus szám. Zárásként megint megpróbálkoznak a Slayer Raining Blood címû számával, de nem játszák végig; a közönség megint szét akarja tépni õket!
A Quimby, akárcsak a HS7, majdnem egy órás késéssel kezd; kissé hosszúra nyúlik a beállás, és ekkor elhatározzuk: olyan zenekart kell alapítani, melynek a zenéje abból áll közel 1 órán át, hogy behangol. Az õrültebbek egyszer-kétszer biztosan díjaznák, amint leesik nekik, mirõl is van szó a színpadon, és mibõl is áll eme fiktív zenekar reputációja. A Quimby is egy jól megszokott koncertprogrammal jön; kezdenek a Kamikaze baránnyal, majd folytatják tovább a Libidóval, a Parafenománnal, a Most múlik pontosannal, a Ventillátor blues-szal, meg a Country Joe McDonald-dal.
Szerencsére a Quimby után nem kell sokat várni a Friss Rádió színpadán fellépõ Mangod Inc.-re; körülbelül fél kettõkor kezdenek. Persóék eljátszák majdnem az összes dalukat az egyetlen lemezükrõl, a New Life Experience-rõl. A közönség nem túl nagy, tényleg csak azok vannak jelen, akik ismerik a régi CDT-t és ezt az új formációt. Bár elõször nem szólnak túl jól, az ének kissé halk, és a cínekbõl is több szólt, mint kellett volna, de egy-két szám lecsengése után már minden tökéletes. Az a kis közönség, aki képes volt fent maradni olyan sokáig, többször is visszatapsolja õket. Meg is érdemlik. Ráadásnak elnyomták a Personal Jesus, elhangzott egy Stone Sour nóta. A Neck Sprain mellett õk voltak a nap másik fénypontja. Az í-re végre felkerült a vesszõ.
15:30-kor a csak 18 éven felülieknek szóló Red Loudge sátorban a stand-up comedy egyik császára, mert valljuk be, vannak egy páran, Hadházi László szövegel a mákgubó és gyógyszergyártás összefüggéseirõl, majd egy röpke éles kanyar után rátér az ittasvezetés és az ittas vandálkodás következményeinek kitárgyalására, miközben a sátorban lefektetett szönyegen mindenki dõl a röhögéstõl; Hadházi nyugodtabb, mint a tegnap fellépõ kollégája - a közönséget pillanatok alatt kikészíti szövegével.
17:00-kor elbújik a Nap, elkezd esni az esõ, és majdnem egy órán keresztül szakad az ég. Elbújunk a sátrunkba, alkalmi otthonunk tetejérõl bevesszük a törölközöket, majd étkezés. A menü: mackósajt, valami húsnak tûnõ készítmény, erõs paprika; a végén már ég a szánk, sörrel öblítünk, mellé lángos, és irány a Pepsi Sátor, mely egyes-egyedül nem zárt be az ítélet idõ alatt. A Rec játszik éppen, valószínûleg egy debreceni banda, Jim Hendrixet és Sex Pistols-t pengetnek, plusz pár saját szerzeményt, alig fél órán keresztül vannak a színpadon, a közönség pedig odavan értük.
A Nagyszínpadon a Heaven Street Seven majdnem egy órás késéssel kezd, és innentõl kezdve, mindenki és minden program csúszik. A szokásos fesztiválos programot nyomják; elhangzik: Csízbörger, Krézi srác, Taposs a szívemen, majd tovább állunk hamarosan, a programot nem nézzük végig, mivel a L'art pour L'art-ot mindenképp szeretnénk megnézni. Leginkább a klasszikusok hangzanak el tõlük: volt Besenyõ Pista bácsi, Zigóta, és a már-már klasszikusnak számító professzori hirdetés Dolák-Saly Róberttõl. Galla tegnap egy fokkal jobb volt.
A Depresszió épp a L'art pour L'art közben játszik, így csak egy pár számot csípünk el. Viszonylag sokan vannak, de mégsem annyian, mint amennyit egy ember elvárna a Depressziótól; sajnos már õk sem a régiek. Az anno nagy koncertszámnak tartott Sokkold a rendszert! most komótosan és kényszeresen hangzik, nincs is akkora "megõrülés", mint körülbelül 3 évvel ezelõtt. Ami viszont a Depresszió "puhulását" kompenzálni tudta, az a Pityesszel kiegészült Neck Sprain. A koncertprogram, ahogy az az egy héttel korábban megrendezett EFOTT2008 esetében is, ismételten a legutóbb megjelent Heavy Weight Third Round-ra koncentrál, de az elõzõ albumokról is elhangzik pár klasszikus szám. Zárásként megint megpróbálkoznak a Slayer Raining Blood címû számával, de nem játszák végig; a közönség megint szét akarja tépni õket!
A Quimby, akárcsak a HS7, majdnem egy órás késéssel kezd; kissé hosszúra nyúlik a beállás, és ekkor elhatározzuk: olyan zenekart kell alapítani, melynek a zenéje abból áll közel 1 órán át, hogy behangol. Az õrültebbek egyszer-kétszer biztosan díjaznák, amint leesik nekik, mirõl is van szó a színpadon, és mibõl is áll eme fiktív zenekar reputációja. A Quimby is egy jól megszokott koncertprogrammal jön; kezdenek a Kamikaze baránnyal, majd folytatják tovább a Libidóval, a Parafenománnal, a Most múlik pontosannal, a Ventillátor blues-szal, meg a Country Joe McDonald-dal.
Szerencsére a Quimby után nem kell sokat várni a Friss Rádió színpadán fellépõ Mangod Inc.-re; körülbelül fél kettõkor kezdenek. Persóék eljátszák majdnem az összes dalukat az egyetlen lemezükrõl, a New Life Experience-rõl. A közönség nem túl nagy, tényleg csak azok vannak jelen, akik ismerik a régi CDT-t és ezt az új formációt. Bár elõször nem szólnak túl jól, az ének kissé halk, és a cínekbõl is több szólt, mint kellett volna, de egy-két szám lecsengése után már minden tökéletes. Az a kis közönség, aki képes volt fent maradni olyan sokáig, többször is visszatapsolja õket. Meg is érdemlik. Ráadásnak elnyomták a Personal Jesus, elhangzott egy Stone Sour nóta. A Neck Sprain mellett õk voltak a nap másik fénypontja. Az í-re végre felkerült a vesszõ.
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Darren Shan (81)Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)
Lawrence Block - Bérgyilkos
Engem speciel elég váratlanul ért a tárgyalt könyv. Nem tagadom, eleinte meg sem akartam venni: bár elolvastam a tartalmát, egyáltalán nem fogott meg. Egy bérgyilkos története? Ugyan, hiszen õ csak pénzért öl - nem egy nagy etvasz, mondtam én. Aztán, befizettem rá. | tovább...
Bret Easton Ellis - A vonzás szabályai
Bret Easton Ellis a Nullánál is kevesebb címû mûvében mutatta be elõször annak a ’80-as évekbeli generációnak a kiüresedett, céltalan életvitelét, melyben minden csak a drog, a pénz és a szex körül forog. Következõ mûvében, az A vonzás szabályaiban mindezt még részletesebben és kegyetlenebbül jelenítette meg. | tovább...
RÉSZLET: Lawrence Block: A betörő, aki zabot hegyezett
Az Agave Könyvek jövő héten, csütörtökön (okt. 29) jelenteti meg Lawrence Block Bernie Rhodenbarr-sorozatának legújabb darabját, A betörő, aki zabot hegyezett címmel. Ebből az alkalomból olvashatjátok el oldalunkon a könyv első fejezetét most. | tovább...
Fish! - Csinálj egy lemezt
A már tíz éve létező budapesti illetőségű Fish!-nek nemcsak az első, hanem a második nagylemezére is sokat kellett várnia a rajongóknak, ami igencsak meglepő, mivel a zenekar a Budapest Rock&Roll;összes megjelent kiadványán szerepelt már korábban. | tovább...
Falconer - Chapters From A Vale Forlorn
A Falconer egy rendkívül erõs bemutatkozást követõen 2002-ben elõrukkolt következõ albumával, a Chapters From A Vale Forlorn-nal, mely talán még az elõzõ albumnál is komplexebb egységet mutat mind zeneileg, mind hangulatilag. | tovább...
Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes (részlet)
Az Agave Könyvek április 9-én jelenteti meg Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes című regényét. Ebből az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok most a regény elsõ fejezetét. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2009. - darkcorners.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@darkcorners.hu
kontakt: info@darkcorners.hu
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!