Dimmu Borgir - A múlt és a jelen...

szerző: Tarczi Roland | megjelent: 2007-10-11 12:32:52 | címkék: | kommentek száma: 1 | tulajdonos: doom187

Ahogy õk mondanák: szimfonikus, agresszív, magasztos dark metált játszanak. Mint a legtöbb sikeres hasonló zenét játszó bandának, nekik is szembe kell nézniük a sok bíráló zenehallgatóval, akik a szokásos ódákat zengik esetünkben a Dimmu-val kapcsolatban, hogy nem igazi black metal csapat.

hirdetés

Silenoz nemrég azt nyilatkozta egy riporternek, hogy „van egy csomó 16-17 éves kölyök, akik nagy arccal osztják az észt arról, hogyan kell black metált játszani. Aztán jöhet a kérdés, hogy „bocsi, hol is voltál Te 10 évvel ezelõtt?” A zenekar sosem adott okot arra, hogy beskatulyázzák valamely alstílus egyikébe is. Ahogy õk mondják: sokkal többet szeretnénk megmutatni a gyökereken túl. És mit is takar a nevük? Dimmu Borgir (ejtsd: dim-moo bore-gear; Dimmu: ködös/sötét. Borgir:

kastély/erõd.) egy Izlandon található tájegységre utal. Hatalmas pokol-centrikus terület. Rengeteg láva alakította barlang és sziklatömb alkotja.

Shagrath, Silenoz és Tjodalv 1993-ban alapította a bandát Norvégiában. Nagy vonalakban az Emperorhoz, Cradle of Filth-hez hasonlíthatók. Könyörtelen hörgések, agresszív gitártémák, precíz, gyors és kíméletlen dobok, horrorfilmekbe illõ billentyûs témák jellemzik a hangzásukat – azonban azt mindenképp meg kell jegyezni: Shagrath orgánuma a világ legjobb mesterei közé emelik õt.

A '80-as évek black és heavy metálja inspirálja/inspirálta õket, ugyanakkor a klasszikusok közül Wagner, Dvorak is helyet kaptak a morzsák összegyûjtése közben. Fokozatosan tettek szert helyi, majd nemzetközi hírnévre. Pályafutásukat az „Inn I Evighetens Morke” (Into the Eternity of Darkness) címû kislemezzel nyitották 1994-ben, mely néhány hét alatt elfogyott. Még ebben az évben boltokba került a debütáló albumuk, a For All Tid. 1996-ban kijött a Stormblast. Óriási lépés volt ez számukra. Ezzel az egyéni, meghatározó hangzásvilággal kezdett a nagykapu megnyílni elõttük. A lemezt az átgondolt dalszövegekkel, remek tempóváltásokkal és klasszikus zenei behatásokkal lehet a legjobban jellemezni. A Stormblastot gyorsabb sebesség jellemzi, mely erõsen befolyásolja ezt a gyászhangulatú atmoszférát. Eddig szinte csak norvégul írták szövegeiket, ám a sikerek után angolra váltottak a szélesebb közönség elnyerése érdekében. Következõ kisebb albumuk, a Devil's Path volt 1996-ban. 1997-ben elkészült a mestermû, mely az Enthrone Darkness Triumphant nevet kapta. 150.000 lemezt sikerült eladni belõle immáron a Nuclear Blast jóvoltából. Ilyen jellegû rétegzene esetében ez számottevõ példánynak számít, hiszen gondoljunk csak bele, az ilyen jellegû zenék eléggé kevés teret kaptak/kapnak a médiában. A korong egyszerre dallamos és agresszív, és ezzel teret engedtek olyan zenehallgatóknak is, kik távolabb álltak eddig tõlük. (érdekesség: ha jól tudom, a régebbi kiadójuk mellõzte a korong szövegkönyvébõl a Keresztény lelkek gyötrõje címû dal szövegét, mert nem vállaltak felelõsséget, hogy ezt kinyomtassák anno. Lehet, hogy ezért is vezetett az útjuk a N.B.-hoz késõbb)

Tényleges változást Mustis (billentyûs) hozott a banda életébe. Elõtte nem játszott jelentõsebb projektekben, ám egy újszerû jelleget hozott a csapatnak. Óriási szerepe volt a munkálatokban, mivel a Dimmu számok 60%-a szintetizátoron született.

A norvég Grammy-n többször is elismerésben részesültek. Kiadták újra a legelsõ debütáló albumukat, melyet Spellemannsprisen díjjal illettek (ez egy norvég Grammy, a metal kategóriában). Az egész show-t a norvég televízió közvetítette, s a Dimmu elõadta élõben a Grotesquery Conceiled dalt a Spiritual Black Dimensions albumról. Az elõadásuk volt a mûsor egyetlen fénypontja! Sajnos a Grammy-t nem õk nyerték, hanem a The Kovenant a Nexus Polaris címû albumért.

1999-ben került a zenekarba Nick Barker (dobos), aki a Cradle of Filth alapító tagjai közé sorolható. Késõbb õ is távozott (kisebb anyagi gondba keveredtek, azaz Nick nem engedhette meg magának, hogy Angliából rendszeresen átutazzon Norvégiába), de elõtte még 2 stúdióalbumhoz adta a négy végtagját. Jelenleg a Testamentben zenél.

2000-ben Galder csatlakozott, aki briliáns gitárszólóiról híres, és az Old Man's Child-ban játszott.

Elkészítették a Puritanical Euphoric Misanthropia címû albumot. A zenekar ekkor megmutatta, hogy képesek a folyamatos megújulásra, mivel a lemez hangzása igencsak eltért az elõzõektõl. A közönség persze nem erre számított, nem erre a kegyetlenül szaggató gitárokra, erõsen darkos hatású érzelmeket kiváltó dalokra. (Itt megjegyezném, hogy nekem sem tartozik kedvenc albumaim közé, de nem elégíthetik ki mindig minden egyes ember egyedi riff vágyait.) A banda összedolgozott néhány számnál a Göteborgi Szimfonikus Zenekarral, s ekképpen bámulatosan tetszetõs hangzást dobtak össze, amivel 2001-ben végre megnyerték a norvég Grammy-t.

2003-ban megszületett - a legtöbb ember szerint is - a legtökéletesebb korongjuk, a Death Cult Armageddon, mellyel nagyon magasra helyezték a mércét a legtöbb banda számára. Teljesen egyedi hangzásvilág dominál szerzeményeikben, köszönhetõ mindez a Prágai Filharmonikusokkal végzett közös munkának, melynek 46 profi zenész a tagja. A legváltozatosabb, legextrémebb album lett. Silenoz így nyilatkozott róla: „Az új Dimmu Borgir album egy k**va hosszú út a pokolba, s a Death Cult Armageddon az, ami ezt az élményt elhozza. Ezt a kijelentést igazolja a mi eposzi, fenséges, ködös, ördögi és félelmetes légkörünk. Tarkaság, változatosság jellemzi. Egyszóval: óriási! A sötétség egyszer eluralkodik rajtunk!”

A zenekar ismét megnyerte a legjobb metál zenekar kategória díját. Az albumhoz egy minõségi klip is készült, mégpedig a Progenies Of The Great Apocalypse címû számhoz. (A szám szövegét és magyar fordítását itt megtalálod.)

A Dimmu Borgir egyedüli európai elõadóként és egyedüli black bandaként léphet a 2004-es Ozzfest fõszínpadára. Shagrath ezt nyilatkozta a témában: „Az Ozzfest nagyon sokat segített rajtunk, ugyanakkor roppant fárasztó is volt. Két hónapon át minden nap játszottunk az USA-ban. Viszont igen kedvezõ volt a közönség reakciója, és a lemezeladási eredmények is azt mutatták, hogy hasznos volt fellépnünk a bulikon. Most már elég sok lemezünk fogyott a tengerentúlon is, és az egy fontos terület. A mi tapasztalatunk az volt, hogy lelkesek az amerikai srácok. Nem sûrûn láthatnak arrafelé skandináv bandákat, és értékelték, hogy mi ott voltunk. Európában rengeteg északi banda turnézik, szinte hetente el lehet csípni egyet, így az itteni közönség érezhetõen el van kényeztetve. Ebbõl a szempontból az amerikaiak lelkesebbnek tûnnek.”

Persze voltak kisebb botrányaik, de nem kimondottan kerülnek ilyen szempontból a fókuszpontba. Azonban, mikor a clevelandi WMMS-FM rádióban adtak interjút, nem sokáig maradtak mûsorban, mert egy profán elszólásuknak köszönhetõen Shagrathéknak el kellett hagyniuk a stúdiót. A mûsorvezetõ megkérdezte a srácokat, hogy mit szólnak Rob Halford homoszexualitásához. Erre Shagrath és Silenoz azt mondta, hogy Halford saját neme iránti vonzalma egy nagy kalap szar ("fucking bullshit"), és igazi megtiszteltetés számukra, hogy az Ozzfesten ugyanazon a színpadon játszhatnak, mint a Judas Priest. A mûsor itt azonnal félbeszakadt és reklámmal folytatódott, a reklám alatt pedig felkérték az együttes tagjait a stúdióból való távozásra, mert "nem megfelelõ módon viselkedtek egy rádiómûsorban". A banda azt mondja, hogy a mûsor elõtt nem kaptak

semmiféle figyelmeztetést, hogy milyen kifejezéseket, viselkedést nem tolerálnak, milyen nyelvezet nem felel meg egy amerikai rádió számára.

Az Ozzfest után a csapat hazatért szeretteihez és nem is nagyon hallattak magukról egy jó darabig. Mindenki el volt foglalva személyes dolgaival, egyéb projektjeivel.

2005-ben azonban újra elõkerültek egy kis idõre. A korábban megalkotott Stormblast albumot dolgozták át és adták ki újra azzal az indokkal, hogy lejárt a régi szerzõdésük korábbi kiadójukkal, és újra õk rendelkeztek az album jogaival. Úgy érezték, hogy az eredeti felvétel nem olyan jó, és a mai technikai tudásukkal sokkal ütõsebbre alkothatják. Idõlegesen ekkor lépett a bandába a Mayhem dobosa, Hellhammer. Vele készítették az új felvételeket és jelenleg is õ az ideiglenes dobos. Klip is készült a Sorgens Kammer Del II címû dalhoz.

2007-ben jött az újabb robbanás. Koncept album született In Sorte Diaboli (angolul: "By the Choosing of Satan") címmel. Az egész albumot átszövi az alaptörténet, egy kerek egészet alkotva. A zenében a szimfonikus elemek most nem dominálnak, inkább a gitárok kaptak nagyobb szerepet. Persze Mustis a szintijeivel most is hozza a horrorisztikus, szinte filmekbe illõ elemeket. Érezhetõ minden dalban a profizmusuk, az erõtõl duzzadó riffek. Elsõ hallgatásra lehet, hogy kicsit soknak, töménynek tûnik, de többszöri átfutásra kellemesen ellazítja az izmokat. A doboknál itt is Hellhammer hallható, de sajnos biztos, hogy csak session-tagként, ugyanis túl sok projektben érdekelt ahhoz, hogy a Dimmu-hoz tudjon csatlakozni állandó tagként. Shagrath nyilatkozata a szövegi oldalhoz: „Minden szöveget Silenoz írt. Egy képzelt személy a történet fõszereplõje, aki ráébred arra, hogy mindaz, amiben hinni akart, nem mûködik, legalábbis számára nem. És egész másutt találja magát a sztori végére. Olyanok ezek a szövegek, mint egy napló különféle bejegyzései. Pontosan nyomon lehet követni, ahogy a fickó megszenved azért, hogy kivívja a saját spirituális gyõzelmét.”

Az album elsõ számához, a The Serpentine Offering-hez klip is készült, mely vizualitásában megpróbálja összefoglalni röviden az egész történetet.

Megosztás |

KOMMENTEK

Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!
miki001	[#1] \| Elküldve: 2009-03-08 07:56:00
Tag Regisztráció ideje: 2009-03-08 07:11:03 Hozzászólások száma: 5	Ő az egyetlen zenekar ebben a stílusban akin tisztán megfigyelhetőek a zenei fejlődés jegyei. Egyre jobbak a handszerelések, már belemennek bonyolultabb zenei témákba. A legutóbbi album nekem kicsit steril és "vérszegény". De bárcsak ilyen-(ezen a)-mesteri szinten stagnálna mondjuk a Metallica, In Flames, ...stb.
[Profil]

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Darren Shan (81)
Mit olvasol jelenleg? (600)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1041)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
A filmekrõl (290)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Laurell K. Hamilton (33)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Bemutatkozik Tarczi Roland festõ

A Dark Corners új oldalának elindulásakor célul tûztük ki magunk elé, hogy a Galéria rovatunkban ne csak ismert és klasszikus festõket mutassunk be, hanem a kezdõk is lehetõséget kaphassanak képeik megjelentetésére. Ennek a kezdeményezésnek az elsõ képviselõje Tarczi Roland, aki most saját magát mutatja be Nektek. | tovább...

C. J. Sansom: Sötét tűz (részlet)

Az Agave Könyvek március 12-én jelentette meg C. J. Sansom Sötét tűz című regényét. Ebből az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok most a regény elsõ fejezetét. | tovább...

Lawrence Block: A betörõ, aki eladta Ted Willamst (részlet)

Hamarosan megjelenik itthon is Lawrence Block Bernie Rhodenbarr-sorozatának hatodik kötete, mely A betörõ, aki eladta Ted Williamst címet fogja viselni. Ebbõl az alkalomból, a kiadó jóvoltából oldalunkon elolvashatjátok a könyv elsõ fejezetét. | tovább...

Strapping Young Lad

Az extrém metál kegyetlen hangzásvilágában minden ütem úgy szól, mintha az ember egy légkalapács mellett ébredne fel. Devin Townsend és bandája, a Strapping Young Lad olyan zenét játszik, melyben a lassabb vagy éppen középtempós számok is megfeküdnék a gyomrát egy egyszerû földi halandónak. | tovább...

Ed Wood

Ne törõdj senkivel és semmivel, fõleg ne azzal, hogy mit mondanak! A lényeg az, hogy szeresd, amit alkotsz. És ha elejtesz egy-két bakit? Ki venné észre? Csak néhány millió ember. Semmi baj, mert õszintén alkottál, s mindig beletettél valamit az életbõl, és így lett minden mûved valójában a te történeted is. Mi pedig majd felnézünk Rád, akárki is voltál. | tovább...

Bret Easton Ellis - Amerikai Pszicho

Naponta nehezül az emberre a kérdés: miért is élek? Mi célból vagyok itt? A rohanó, néhol monoton napokat átlépve egyre erõsödik, bonyolódik a kérdés: Szeretnek-e, vagy csak azért ülnek itt velem, mert épp nincs más elfoglaltságuk? A barátnõm mit szeret bennem? | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (33) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (6) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (1) gondolatok (4) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)